Boldog, Békés Új Esztendőt!

Minden családnak megvannak a maga szokásai, hagyományai, történetei, szólásai...S ez nagyon jó, mert ettől lesznek meghittek a hétköznapok. Így év végén két mondás jut újra és újra az eszembe, amely elkísért bennünket az elmúlt évben és amely igazából a gyermek kedvenc útravalója:

- Ahol akarat van, ott erő is!

- Aki bátor, az kiáll magáért! A legbátrabb kiáll másokért!


Békés, Boldog Új Esztendőt!

Kultúrális ajánló

 Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az alábbi programokat, amelyek nagyon tetszettek nekünk:

Benedek Elek: Világszép nádszálkisasszony - Új Színház

Minimál díszlettel, különösen jó színészi játékkal, klasszikus mese, kicsit nagyobb gyermekeknek, bár a mi alig 5 évesünk nagyon élvezte (köszönhetően színházba járó múltjának és anya ráhangoló meséjének:-). A ló (aki gebe, majd később paripa) különösen mély nyomokat hagyott bennünk. A fogazatán és a mimikáján kívül semmi sem jelezte négylábú mivoltát, mégis az egyik legkifejezőbb figurája volt a történetnek.

 

 Fazekas Mihály: Lúdas Matyi - Madách Színház

Vidám, zenés darab a klasszikus történet feldolgozásával, rengeteg humorral. A libák elképesztőt alakítottak, főleg Galiba Liba:-))) Azt hiszem a szülők legalább olyan jól szórakoztak, mint a gyerekek!

Perrault: Csizmás Kandúr - Budapesti Bábszínház

Ezt a darabot már régóta készültünk megnézni. Örs rendszeresen megjegyezte, hogy mikor megyünk már a Csizmás kandúrra. Igazából nem is tudom honnan hallott róla, mert én nem emlékszem, hogy meséltem vagy szóba hoztam volna. Szép és igényes kiállítású darab. A varázsló óriás kicsit félelmetes benne, több kisebb gyermek megijedt tőle és sírt. Bár azt hiszem eleve 5 éves kortól ajánlják.

Tititá- Nemzeti Táncszínház

„Kalandra fel Ritmusországba, hol taktusra jár a gyerekek keze, feje, lába! Tititá, tátiti, gyertek velünk játszani! Itt minden kipróbálható, fazék, födő, fakanál megszólaltatható! Hallasd a hangod, dobogjon a lábod, üsd össze a tenyered, soha meg nem bánod!” – így szól a kikiáltó, aki nem más, mint Novák Péter, az előadás főszereplője, mozgatója, ceremóniamestere. Elsősorban arra hívja fel figyelmünket az interaktív előadás, hogy a hétköznapjainkban mennyi zaj vesz bennünket körül, de ez mind átfordítható zenévé. Zenével kelünk reggel és zenével fekszünk este. Mert a zene jó, mert a zene szép és mert a zene kell!

Nemcsak a műsort ajánlom szívesen, de felmehetünk Siklóval a várba és a darab végén még a kivilágított Budapestben is gyönyörködhetünk. Átsétálhatunk a csodálatos Lánchídon. Megérkezve a Deák térre elvegyülhetünk a sétáló utca és a Vörösmarty téri Adventi vásár forgatagában, amelynek különös hangulata újra és újra  elvarázsolhat bennünket (csak ne lennének mindig olyan sokan:-)))

Hétköznapi semmiségek.....

1./ Beszélgetünk az őszről:

- Milyen az ősz színe?
- Rozsdabarna, napsárga, olajzöld, rőtvörös, sárga, barna, vörös, bordó...

-Milyen az ősz hangja?
-Szélsuhogós, levélhullongós, sziszegős, reccsegős, roppanós, pattogós, károgós, koppanós....

-Milyen az ősz illata?
- Sült gesztenye, sütőtök, almás pite, szilvás lepény, füstös...

-Milyen az ősz íze?
- Sütőtök, gesztenye, dió, mogyoró, alma, körte, szilva...

2./ Fekszünk a szőnyegen, előttünk dió, mogyoró, mandula sormintának elhelyezve. Megegyezünk, ha a dióra mutatok tapsolni kell, ha a mandulára dobbantani, ha a mogyoróra fütyülni. Addig nincs is baj amíg a gyerek csinálja, de aztán fordítani akar. Most ő mutat én produkálom magam. Ez is jól megy amíg fütyülni nem kell. Akkor csak nem akar sikerülni,  nevetek helyette. És onnan kezdve, minden mogyorónál ugyanez van. De most már ketten gurulunk a szőnyegen és göcögünk:-)

3./ Gombsütit készítünk. Cérnának gumicukrot fűzünk bele.
- Kérsz?- kérdezi a gyerek (tudja, hogy gumicukor függő vagyok:-)
- Igen- és elkapom a hosszú kígyó másik végét. Ő kacagva függ az egyik végén, én a másikon. Próbálunk   gyorsabban a végére érni. Középen összeér az orrunk, én elharapom, ő nevetve beszippantja.

Mécses

LXXIX.

Halottainknak is van történetük. Eljön a nap, amikor megenyhülnek s megengedik: örüljünk annak, hogy éltek. Azon a napon mosolyogva mesélünk arról, milyen patáliát csaptak egyszer, amikor nem engedtük, hogy csípős paprikát tegyenek a levesbe, s egyszerre csak észrevesszük, hogy elönt a hála, amiért éltek. S amiért tovább élnek minden cseresznyepaprikában.

CXIII.

A kövek hűséges őrzői a halottaknak: ott a helyük a sírokon. De a temetőkerti virágokkal valami nincs egészen rendben. Hogy jönnek hozzá, hogy ott viruljanak, színeskedjenek és szépelegjenek?

- Hát még ahhoz, hogy elhervadjanak!

LIII.

Az élő csak szól, csak megörül, csak vállon érint, és odaadja a gyufát. De a halott ezerszer újra megteszi ugyanazt a mozdulatot, mint kezdő színész, aki örökkön-örökké újra próbál. Sűrűbben van jelen, mint az élő, és néha még mentegetődzik is miatta, mondván:

-"nem kellett volna ennyire szeretned- nem én tehetek róla."

/Ancsel Éva: Bekezdések az emberről/

Délutáni töprengések...

Jó ha valakinek van apukája! Ha pedig olyan apukája van, mint a kisfiamnak, akkor különösen jó! Ez miért jutott hirtelen eszembe?Mert itt ülök vasárnap késő délután egy forró latte macchiatoval a kezemben és hallgatom a csendet. Ez ritka dolog! Azt hiszem mindenki tudja és értékeli is, akinek gyermek van a háznál. Apa a kisfiával és az unokanővérkével biciklizni van. Méltánytalanul vagy jogosan (erre talán csak a pszichológusok vagy szociológusok tudnának helyes választ adni) kevés szó esik a férfiak családi szerepvállalásáról. Pedig ott vannak ők vagy legalábbis egyre többen, akik annak ellenére, hogy erőn felül dolgoznak és gondoskodnak rólunk, aktívan kiveszik a részüket a család mindennapjaiból. Ők azok, akik nem csak a diplomaosztáskor vagy a táncbemutatón, sportversenyen düllesztik ki a mellüket, hogy lám-lám az "én gyerekem", hanem elhordják a táncpróbára, balettcipőt hajkurásznak, hajat szárítanak az uszodában és türelmesen századszor is elmagyarázzák a 2x2-őt. És ők azok is, akik éjjel tartják a hányó gyerek fejét, kiskanalanként diktálják bele a teát és körbejárják az ügyeletes patikákat a felírt gyógyszerért. Akiknek nem derogál megfogni a porszívót, a szőnyegen brümmögve autóversenyt játszani. Biztosan hosszan lehetne még sorolni, nyilván családonként változó szituációkkal, de most nem tenném. És ömlengeni sem szeretnék a "mi apukánk" iránt, ezért csak álljon itt a mai napja:

Reggel ágyba hozta nekem a kávét a kisfiúnknak meg a szigorúan habos kakaót:-)

Gyermekkel az ölében végignézte Dóra és Diegó kalandjait:-))

Leszedte a megszáradt ruhát:-)))

A tegnapi nagy tök mellé ma kifaragták a fiúk a kisebbet is :-))))
Összeraktak egy szuper versenypályát, amihez még boxot is építettek:-)))))
A gyermek választhatott, hogy a Vízraktérbe mennek színházi előadásra vagy uszodába, végül usziztak:-))))))
És most délután van és bicóznak:-)))))))
+ (a ráadás)
Holnap pedig leadjuk helloweenezni a gyerkőcöt és engem visz el moziba meg vacsorázni:-))))))))

Gyerekszáj

Lapozgatjuk a National Geographic Kids című kedvenc újságunkat, amelyben hirtelen feltűnik egy jegesmedve képe. A Fagy Birodalma csodálatos kiállítást hirdetik vele. Beszélgetünk róla, hogy nemsokára elmennek megnézni az ovival a kiállítást. Majd eszembe jut (vajon emlékszik-e rá a gyerek, mit meséltem a nagy fehér mackóval kapcsolatban) és megkérdezem:

- Kisfiam, hol is él a jegesmedve?

Mire a gyerek döbbenten rám néz.

- Úristen, olyan messzire megyünk az ovival, repülővel?!:-)))

Szintén a kiállítás kapcsán fókuszban vannak a jeges állatok. A gyerek Larousse Enciklopédiában olvasgatunk a pingvinekről. Épp ott tartunk, hogy miután jóllakottan, nyáron a nőstény pingvin visszatér a párjához, aki egész télen vigyázott a tojásokra...Fiam rámutat egy képre, amin a hím pingvin  óriásira tátja a száját, amelyből hangjegyek szállnak fel:

- Anya, most a hím pingvin énekel vagy leüvölti a nőstény fejét?:-)))

Szösszenetek egy szülői értekezletről....

Pedagógus:- Akkor kedves szülők kérünk egy ollót a gyerekeknek!
Szülő:- Minden gyereknek külön?
P:- Igen, természetesen gyerekenként.
Sz:- Olyan ollót ami vág is?
P:(értetlen tekintet)- Igen.
Sz: - Vágni fognak?
P:- Igen, szeretnénk.
Sz:- Akkor tehát papírt fognak vágni?
P:- Papírt is.
Sz: - Olyan legyen ami életveszélyes?
P: -Minden olló lehet életveszélyes.
Sz: - Akkor tehát kiszúrják egymás szemét.
P:- Nem. Nem engedjük, hogy kiszúrják egymás szemét.
Sz:- Jó akkor tehát olyan olló kell, ami vág is?

Ha gyerek van a háznál...

Szedem le a szárítóról a ruhát, mire a gyerek felvisít: -Anya, rálépsz a motorra! És valóban a lábam előtt egy alig 2 cm-es narancssárga kis motor hever, félig a szőnyegbe süppedve. Miután a katasztrófa elhárult, teszem tovább a dolgom. Éppen dobnám a harmadik pár csipeszt a kosárba, amikor rám szól a gyerek: - Anya, betemeted a légi irányítót! Nem firtatom, hogy mit keres egy lego ember a csipeszes kosárba:-)) Hajtogatom a ruhákat, amikor reccsenést hallok a lábam irányából. Amint lepillantok azonnal felismerem a kis asztal alól kikandikáló repülő szárnyát. Ajaj csak nem tört el? De a gyerek megnyugtat: - Nem törik az olyan könnyen! Kész szerencse.Végre befejezem a ruhaleszedési projektet és bevonulok a konyhába vacsorát készíteni. Kinyitom a mélyhűtőt, hogy némi húst vegyek elő, amikor a fagyasztott zöldségek tetejéről egy versenyautó és egy terepjáró néz velem szembe. Kérdőn nézek a fiamra, kezembe a járművekkel.-Tudod anya ők színváltósak és a hidegbe megzöldülnek!-Aha!-felelem nagy bölcsen. Na ilyen amikor gyerek van a háznál!

Vidám arcok:-)))

Bár már benne járunk a szeptemberben ez a kinti és a benti hőmérsékleten nem érződik. (No, nem mintha bánnánk:-))) Azért mi készülgetünk az őszre, hiszen előbb utóbb úgyis ide ér. 

Egyik kedvenc versünk:

Őszi főzőcske

Keresek egy üstöt,

mindent bele gyűjtök.

Bokor alól mogyorót,

nagy fű közül a diót.

Árokpartról gesztenyét,

tölgynek sárga levelét,

csipkebogyó bokrot,

mindent bele hordok.

Fakanállal a kezemben

énekelek jókedvemben,

gyönyörű szép színekben

ősz pompázik üstömben.

Kedvenc találós kérdésünk:

Varázsbotja nincsen neki,

de a tájat eltünteti.

Mikor "leszáll", azt sem tudod,

merre van a pisze orrod. 

(köd)

És egy aranyos, nyúlfarknyi ízelítő az életünkből. Verselünk, beszélgetünk az őszről. Elkezdem Móra Ferenc: A cinege cipője c. versét, mire a gyerek befogja a fülét.

- Mi a baj kicsim?

- Anya, én ezt hallani sem bírom!

- Ne mondjam?

- Neee, ez olyan durva, szegény cinege!Mindig sírhatnékom támad ettől:-(((

(És még mondják, hogy a lányok érzékenyek!)

De azért persze fiúk vagyunk erősen...Hiszen  csak egy fiú képes arra, hogy 20 percen belül kétszer törje össze magát:-(((( Tegnap például 3 méterrel a házunktól képes volt akkorát esni a biciklivel, hogy az egész jobb oldalát "leharcolta" (jobb comb, térd, könyök és oldal). Majd miután a sokkból összeszedtük magunkat, beiktattunk egy pihentető játszóterezést. 2 perccel, hogy beléptünk a kapun, leesett a nagy vár kapaszkodós eleméről (mert valami vandál elemek kiszedtek egy fogantyút belőle). Akkorát döngött a háta és a feje a gumiszőnyegen, hogy legalább egy percig nem kapott levegőt és sírás helyett csak nyöszörögni tudott. Meg voltam győződve róla, hogy egyenesen a kórházba roboghatunk, de szerencsére mire a házunkhoz értünk már jobban érezte magát és még a biciklire is felszállt. Mindenesetre aznap nagyon örültem, hogy véget ért a nap!

Végezetül két mókás arc, amelyet az ősz jegyében készítettünk:

Fa arc mécses orral

Barátságos keresztespók a hálójában

Váratlan hajnali látogatók

Utálok korán kelni és órára. Este szívesen éjfélig is fenn maradok, csak reggel ne kelljen hajnalban és óracsörgésre ébrednem. Ez alól persze a nyár kivétel! (na, nem az óracsörgést illetően) Mert nyáron már korán fel kel a nap, mert csivitelnek a madarak, mert már hajnalban meleg van, és mert olyan állatok is látogatást tesznek nálunk, akikre nem számítunk. Valamiért a mókusokat mindig nagyon kedveltem. Olyan kedves, jópofa állatoknak tartom őket a gombszemeikkel. Ráadásul lenyűgöző technikájuk van, ahogy futkosnak és akár több métert is képesek megtenni két fa között. Néha amikor állatkereskedésben látok eladó mókust el fog a vágy, hogy hazavigyek egyet. De aztán mindig kijózanodom, egy ilyen mozgékony kis állat kizárt, hogy jól érezze magát egy ketrecbe zárva! (bár jelzem, ez bármelyik állatról elmondható) Az első látogató Lillafüreden érkezett hozzánk, reggelizés alatt. Miközben majszoltuk a vajas kiflit és reggeli bambulásunkba:-) merültünk, megjelent a kis erdei lakó a szemközti óriásira nőtt mogyoróbokron. Ugrált a vöröses-barna bundájával vesszőről- vesszőre és elképesztő sebességgel kapkodta le a mogyorókat a levelek takarásából, majd egy gyors rágás, pattanások hangja és már szállt is lefelé a mogyoró héja. Másnap és harmadnap reggel szintén meglátogatott bennünket. Igyekeztem fotót készíteni róla, de olyan gyorsan mozgott, hogy lehetetlen volt (csodálom a természetfotósokat, bár az ő objektívjeik kicsit jobbak). Aztán elfogyott a mogyoró és nem jött többet. A társát szintén a reggeli órákban pillantottuk meg a patakág fölött a makkot szemezgetve. Ő viszont elég exhibicionista volt. Lejött a fa derekán egész a földig és onnan szemrevételezett bennünket, majd bemutatta akrobata tudását a fák között. Sajna akkor nem volt nálam gép. Aztán eltelt pár hét és ki is ment a fejemből a mókus sztori, amikor a Balaton parton üldögélek, szürcsölgetem hajnali órán a jól megérdemelt tejeskávémat és mit látok a teraszról, az óriásira nőtt fenyőfák között kis barátunk ugrál a tőle megszokott lélegzetelállító ügyességgel. Na ekkor gondoltam (már sokadszor)arra, hogy miért is nincsen örökké nyár, így még a hajnalok is elviselhetőbbek:-)

 

(A képek nem az én felvételeim.) 

Úszunk, úszunk, úszunk!

Az úszásnak már korábban is szerettem volna egy fejezetet szentelni. Az úszás egészséges, talán az egyik legegészségesebb sport, élettani hatásaihoz kétség sem férhet. Ráadásul hasznos is, mert ha az ember tud úszni kitágul számára a világ. Számos sport épül az úszásra: vízilabda, vitorlázás, evezés, búvárkodás, hogy csak néhányat említsek. Ha pedig az ember gyereke tud úszni, a szülő fellélegezhet, s végre megszűnik a gyomorszorító görcs, amely korábban összerántotta, minden olyan alkalomkor, amikor a csemete 10 cm-nél mélyebb vizet közelített meg. Nálunk különösen fontos szerepet tölt be, mert mindketten imádjuk a vizet és az ehhez kapcsolódó sportokat. Ráadásul apa versenyszerűen úszott vagy tíz évig, kajakozott és a mai napig vitorlázik, szörfözik. Így természetes volt, hogy a gyermeket 3 hónaposan babaúszásra cipeljük. Na persze a kisfiúnk kézzel-lábbal és főleg hangerővel tiltakozott a procedúra ellen. Pedig akkor már simán fürdött a nagy kádban apával, álltam vele félórákat a zuhany alatt és rég nem zavarta az arcára, szemébe fröccsenő víz. Túl volt az első víz alatti merülésén és mégsem. Amikor betöltötte a 6 hónapot újra próbálkoztunk, de a változás csak a hangerőben volt mérhető. Ekkor úgy döntöttünk egy időre felhagyunk az úszás témával. Persze ez nem ment túl könnyen egy állandóan vízben levő családnál. Apa a maga módján elkezdte vízhez szoktatni egy szem kicsi fiát és gyönyörű eredményeket ért el nála. 2 évesen simán felhozta a medence aljáról a játékot, "átúszott" a lábunk között, beugrott a partról a mély vízbe is. Lehetett őt dobálni, forgatni a vízben. Soha nem használtunk sem úszógumit, sem karúszót csak mellette voltunk. Ennek ellenére amikor felkínáltuk a babaúszást számára, újra komoly ellenállásba ütköztünk. Most már meg is fogalmazta: nem és nem megy be a vízbe, ha a bácsi kéri és nem hajlandó semmit sem megcsinálni abból, amit szeretne.Őszintén, nagyon el voltunk keseredve, de újra engedtünk neki és megint egy évre napoltuk az úszás dolgot. Aztán 3 éves korától kezdve próbáltunk helyet találni neki, de reménytelenül. A babaúszáshoz már nagy volt, az igazi úszáshoz meg kicsi. Végül 4 éves kora előtti nyáron találtunk egy tündéri aranyos nénit, akit elfogadott és szívesen járt hozzá. A baj csak az hogy őnála inkább csak pancsolt, mint úszni tanult. Ami persze egy kisebb és vízhez szoktatásra váró gyereknek tökéletes lett volna (illetve, aki retteg a víztől), de neki már kevés volt. Végül apa beszélt a régi úszótársaival, akik  beajánlottak minket a KSC-be, Kiss Miklóshoz. Miklós bácsi a legjobb utánpótlás edző mondták, majd felsorolták szinte az összes olimpikonunkat, aki nála kezdett úszni tanulni. Egyöntetűen az a vélemény, hogy nála meg lehet tanulni úszni!És nekünk pont erre volt szükségünk. Neki is vágtunk szeptember vége felé az edzéseknek, kicsit megkésve, de  becsatlakoztunk. Háááát, mit ne mondjak a kezdet némileg sokkoló volt. Először is, aki ismeri a kőér utcai sportlétesítményt annak nem kell bemutatni  a körülményeket. Az épületet még nagyon jó indulattal sem lehet modernnek nevezni. Inkább az őskorból itt maradt romhalmaznak titulálnám (azóta is folyamatosan kérdezem, hogy tud itt egy olimpiára felkészülni a Cseh Laci, pedig nap, mint nap ott edz a fiúnk mellett). Az aulában kell öltözniük a gyerekeknek télen-nyáron (a kinti mínusz 15 és plusz 35 is egyaránt közvetlenül megcsapja őket) a szétfoszló székeken és padokon. Kapásból heti 3 edzést irányoztak elő az éppen négy évet betöltött kisgyermekünknek. Bemenni nem lehetett vele, egy segédedző pontban 18.00 -kor összeszedte a csoportot és eltűnt velük a forgóajtó mögött. 19.00-kor pontosan nyílt az ajtó és a holt fáradt gyerekeket megkaptuk. Örs az első alkalommal üvöltött és kapaszkodott a nyakamba. Apa tehetetlenül és leginkább kétségbeesve állt, hogy most mit csináljunk...Végül győzött a józanságom és lefejtve magamról a segédedző kezébe nyomtam őt. Közben anyai szívemet ezerszer tépték ki a helyéből. Az első óra, szó szerint pánikkal telt a részünkről. Milliószor elmondtam magamban, hogy mi a csudának teszem ki ennek a gyerekemet és milyen szörnyű anya vagyok. Egyszerre környékezett a hányinger és az ájulás. Majd, vége lett az első órának és a gyermek fülig érő szájjal jött ki. Mi nem mertünk apával megszólalni, végül ránk nézett és azt mondta: képzeljétek, tök jót úsztam! Azóta eltelt egy év. Nem mondom, hogy nem voltak hullámvölgyek az életünkben, és, hogy nem gondoltam párszor arra vajon jó döntést hoztunk-e, de minden hónap utolsó péntekjén, amikor megtartják a bemutató órát, látjuk a fejlődést, látjuk az eredményt. Közben átkerült a középhaladó csoportba és 8-szor végigússza a 33m-es medencét háton. Májusban már versenyre is kiírták, de sajnos lebetegedtünk:-( Igen és valóban, minden mostoha körülmény ellenére itt meg lehet tanulni úszni és ha valaki képes rá megtanítani, akkor az a Miklós bácsi! Nem pancsolnak, úsznak! Technikát tanulnak, szárazföldi edzést és  fegyelem van. És természetesen könnyek is fáradtság is. De ez jó, mert most öt évesen együtt tudunk az uszodába járni, ahol az idegen edző megkérdezi, hol tanult ez a gyerek úszni, mert hihetetlen technikája van. És jó mert minden negatív körülmény ellenére (hullámzó , sós stb. víz), a bójától kiúszik a partra. Mert nem esik pánikba ha lefordul az édesapja szörfjéről a mély vízben. Mert érzékelhetően nagyobb lett a tüdőkapacitása. Mert láthatóan alakulnak a kar izmai. Mert az összes hihetetlen körülmény ellenére sem voltunk betegek. És mert megtanulta tisztelni a vizet!Már nem ugrik be gondolkodás nélkül a vízbe, megszűnt a vakmerősége, már érzi és felméri a saját képességeit és a víz erejét. Itt tartunk most és izgatottan várjuk mit hoznak szeptembertől az újabb úszóedzések. (A képeken a kis cápa sapkást kell figyelni:-)

Könyvajánló

Ha már az előző bejegyzést egy könyvvel fejeztem be, álljon itt egy kis könyvajánló gyerekeknek! Abszolút szubjektív válogatás alapján. Nekünk ezek voltak a nyári olvasmányaink.

Szepes Mária: Pöttyös Panni a Balatonon

Különösebben nem kell bemutatni a klasszikus sorozatot. A balatoni részben megismerkedhetünk Csimpajkóval és Smirglivel, megtudhatjuk, hogy a halacskákat miért nem szabad megsimogatni. A sárgabarackok rosszalkodnak? Hogyan írhatunk levelet barátainknak, ha még nem ismerjük a betűket. 

Bodó Béla: Brumi a Balatonon

Brumiról, a kis mackóról szóló könyvben (ez is klasszikus sorozat darabja) kalandokba keveredik négy barát a Balatonon. Csoki szivart szívnak, hajóskapitányt választanak, kifognak egy csónakot és nagyon félnek a vihartól. Különösen ajánlom (bár már biztosan ismerik) Lepkevárék figyelmébe:-)

Dallos Szilvia: Illemberke történetei az óvodában

Ez a régi-régi könyv, bevallom a padlásról került elő és nagyon örültem, hogy ráleltem. Nagyon kedvesen, sok humorral tanítja egy Dani nevű óvodás kisfiún keresztül a gyerekeket az illemtudó viselkedésre. Akinél soha sem merülnek fel ezek a problémák vagy csak részben az is forgathatja, hiszen a pozitív megerősítés soha sem árt, akiknél viszont gondok vannak, azoknál remélem hasznos olvasmány lesz.

Sven Nordqvist: Pettson és Findusz

A világhírű svéd író rengeteg humorral fűszerezett könyvsorozata. Pettson egy öregember és Findusz (aki a Findus Zöldborsóról kapta a nevét) a macskája különböző kalandjai az író zseniális illusztrálásában. Megtudhatjuk, hogy kik azok a muklák, a csirkék szeretik a kávét, és hogy nincsenek szellemek.

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok, Ha én felnőtt volnék, Bertalan és Barnabás

Janikovszky Évát sem kell szerintem senkinek bemutatni:-) Én már alig vártam, hogy a kisfiam beleérjen Janikovszky humorába, mert nekem nagy kedvencem és felnőtt fejjel is szívesen olvasgatom a gyerekeknek szóló könyveit is. Nyáron a fenti hármat forgattuk és nagyon sokat nevettünk közben. A Bertalan és Barnabás talán kevésbé ismert, de ajánlanám Ági és Móni különös figyelmébe, ugyanis a történet egy dakszli ikerpárról szól:-)

Nyári projekt 3. avagy kőarcok-kőharcok

Ha nyár, akkor patak! Ha patak, akkor kövek. Ha kövek, akkor gyűjtünk belőlük nyár végére több kilót. Na persze nem csak úgy hűbele-Balázs módra. A köveknek funkciójuk van. Ezek laposak, azok gömbölyűek, ezek fényesek, azok színesek, ezek kicsik, azok nagyok…de a lényeg, hogy mindegyikük jó lesz valamire. Idén két játék is készült a kövekből.

Kőarcok

Haj és arckifejezés alapján megkeresni a táblán elfoglalt helyüket. Illetve a felfordított kártya alapján ki tudja gyorsabban levenni a tábláról a megfelelő kőpofát! (logikai, koncentrációs készség fejlesztésében eredményesen használható)

Kőharcok

Ez a játék a százas számkörben a számkép felismerést teszi lehetővé és persze az győz, aki gyorsabb, így több kártyát tud megszerezni. Kezdetben mi úgy játszottuk, hogy felfordítottuk a számkártyát, majd a gyerek hangosan elmondta melyik kettő számot fedezi fel rajta (vigyázni kell, hogy a sorrendiséget ne cserélje fel pl. 34 esetén 3 és 4 nem pedig 4 és 3), majd összeolvasta őket (34: tehát három és négy, vagyis harmincnégy) és csak utána versenyeztünk ki rakja ki gyorsabban a kövekkel. Ha már nagyon jól megy a számok felismerése és összeolvasása, akkor elég felfordítani a számkártyát és már lehet is tenni kövekből. 

 

Itt ajánlanám figyelmetekbe, egyik nagy kedvencünk Marék Veronika: Kavicsmese c. könyvét. Amelyből kiderül, hogy minden kavics jó valamire. A végén a kis fekete kő lesz a legboldogabb.

Filmajánló

Gondolom így nyáron kicsit lazábbak a napjaink, ezért talán belefér pár film, amelyet év közben nincs módunk megtekinteni. Nem kifejezetten mai filmek és talán nem is a filmtörténelem csúcsai, de én nagyon kedvelem őket.

         

                                                          

Bakancslista

A "bakancslista" azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni és tapasztalni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot. Carter Chambers (Morgan Freeman) is jegyezgette terveit, az élet azonban mindig közbeszólt. A milliárdos Edward Cole-t (Jack Nicholson) viszont csakis a pénzcsinálás érdekelte, sohasem bajlódott a listával. A két, egymástól teljesen különböző embert azonban a sors egymás mellé sodorja. Közös kórteremben kötnek ki, ahol bőven van idejük azt fontolgatni, mi jöhet még ezután. Égető vágy ébred bennük, hogy a hátralévő idejükben azt tegyék, amit mindig is szerettek volna.

                         

Igazából szerelem

A történet mozgatórugója a szerelem, legyen az első látásra, vagy éppen beteljesületlen, rangra, életkorra és családi állapotra való tekintet nélkül. Megérinti az agglegény miniszterelnököt, az anya nélkül maradt iskolásfiút, a korosodó, kiégett rocksztárt, és nem kerüli el a szerelmében csalódott, összetört szívű írót sem. Londoni életek és szerelmek találkoznak össze és bontakoznak ki. Szenteste romantikus, fergeteges és keserédes következményekkel, mindenki számára, aki elég szerencsés (vagy szerencsétlen) ahhoz, hogy a szerelem bűvöletébe essen.

Szereplő(k): 
Hugh Grant (Miniszterelnök)
Colin Firth (Jamie)
Laura Linney (Sarah)
Liam Neeson (Daniel)
Alan Rickman (Harry)
Bill Nighy (Billy Mack)
Emma Thompson (Karen)
Martine McCutcheon (Natalie)
Keira Knightley (Juliet)
Andrew Lincoln (Mark)
Kris Marshall (Colin)
Billy Bob Thornton (Amerika elnöke)

        

Szeress, ha tudsz!

A filmben parádés színészi gárda fűzi a kezdetben különálló történeteket jelenetről jelenetre, s a néző észrevétlenül, egyre beljebb sodródik az egyes emberi sorstörténetekbe, minden szín ismerős, minden mondat hiteles, s minden mozdulat a helyén van. Az éppen lovaggá ütött Sir Sean Connery a tőle még sose látott papucs-papa szerepben díszeleg a legendás Gena Rowlands oldalán. Kettejük csipkelődése bájos és szívmelengető. Dennis Quaid a notórius hazudozó mindenkit levesz a lábáról agyrém, önsajnáltató történeteivel. Jay Mohr a vírus végső támadása ellen küzdő meleg fiú édesanyjával (Ellen Burstyn) szeretne végre az utolsó pillanatban békét kötni. Madeleine Stowe rendületlenül, és zokszó nélkül csalja a férjét, Gillian Anderson pedig olyan fiatal nőt hoz magabiztosan, aki nem hiszi el, hogy őt még szeretheti valaki. S amikor ott áll a nagy Ő előtte, egyszerűen minden önbizalma elillan.

 

Az anyósom

Antoine - túl a harmincon eddig még nem áldozott a házasság örömeinek. Most azonban úgy érzi, a bájos, kedves és közös gyermeküket váró Séverine személyében végre megtalálta az igazit. Ráadásul, szíve választottjának apja tekintélyes ügyész. Ez utóbbi sem megvetendő szempont egy ugyancsak jogi pályán jeleskedő férjjelölt számára! A templomban hatalmas nászgyülekezet gyönyörködik az oltárhoz tartó ifjú párban - köztük Josette- tel, a vőlegény anyjával, s Paullal, a menyasszony apjával. De hol van hát az örömanya, Léa? Az utolsó pillanatban libben be élettársa és az édesanyja társaságában. Léptei hangosan kopognak a templom kövezetén. Minden fej feléje fordul. A vőlegényé is. Antoine ránézett Léára, a tekintetük egy pillanatra összevillant, éppen akkor, amikor a boldogító igent kellett kimondania. Elrebegte ugyan a bűvös szót, de azonnal tudta, hogy visszavonhatatlanul, őrülten beleszeretett... az anyósába.

Szereplő(k): 
Catherine Deneuve (Léa)
Vincent Lindon (Antoine)
Mathilde Seigner (Séverine)
Line Renaud (Nicou)
Stéphane Audran (Brigitte)
Daniele Lebrun (Josette)
Jean Yanne (Paul)

                   

36

Hónapok óta tartja rettegésben a pénzszállító autók biztonsági embereit egy különös kegyetlenséggel fosztogató banda. A párizsi rendőrség bűnmegelőzési nyomozó hivatalának vezetője (Daniel Auteuil) és a készenléti alosztály parancsnoka (Gérard Depardieu) egymással harcba szállva igyekszik megoldani az ügyet. A győztes mindent visz, hiszen aki eredményesen zárja a nyomozást, szinte már magáénak tudhatja a rendőrfőnöki széket.

Szereplő(k): 
Daniel Auteuil (Léo Vrinks)
Gérard Depardieu (Denis Klein)
Valeria Golino (Camille Vrinks)
Roschdy Zem (Hugo Silien)
André Dussollier (Robert Mancini)

Ösztön

Ethan Powell (Anthony Hopkins) Afrikakutató évekkel ezelőtt eltűnt. Családja már rég lemondott róla, a tudományos világ meggyászolta, amikor egy rezervátum két vadőrét bestiálisan meggyilkolják. A ruandai hatóságok hamarosan elfogják a doktort, aki teljesen átalakult: ruhája cafatokban lóg róla, haja hosszú, és egy szót sem ejt ki a száján. Több mint két évet töltött a dzsungel mélyén egy gorillacsapattal. Egy ifjú pszichológus (Cuba Gooding Jr.) hatalmas lehetőséget lát az esetben. Biztos benne, ha szólásra bírja a magánzárkában tartott professzort, elindul a karrierje.