Süni matek

Rajzoltam két aranyos sünit. A mama süni tüskéi 20-as, a gyerek süni tüskéi 10-es összeget tettek ki. Örs pedig lelkesen feldíszítette a süniket a saját tüskéivel. Ötlet: http://deceptivelyeducational.blogspot.hu

A kicsi és a nagy süni feltüskézve postit-al.

A tüskék:-)))

Félkészen.

Szülinapi - névnapi meghívó

Ez  így kicsit csúsztatás, mert hol van már az a szülinap......még valamikor nyár közepén ünnepeltük. De persze csak szűk családi körben, ahogy egyébként minden évben. Valahogy én olyan semmilyen viszonyban vagyok ezekkel a gyerek bulikkal. Nem ellenzem, de igazán nem is kötődöm hozzájuk. Elteltek az évek az óvodában és ugyan minden évben szóba került, de aztán átsiklottunk felette, hogy Örsnek is tartsunk. Ez ebben az évben sem lett volna másképp, sokszor emlegette, hiszen rendszeresen meghívták őt is, de nem erőszakoskodott a saját bulival kapcsolatban.  De én a mamája vagyok és érzem a rezdüléseit is. Ezért tudom, titokban, a szíve mélyén nagyon vágyik rá, hogy a kis barátaival együtt ünnepeljen. Így elhatároztuk, hogy mivel ez az utolsó ovis éve, tartsunk egy szuper uszodás bulit.  Bár a szülinapja már messze, de a névnapja napokon belül elérkezik, így ez lesz az apropó. És mivel Örs imádja a vizet, a buli is vizes helyen lesz, természetesen a meghívók is kötődnek a vízhez. 

Palackposta a meghívottaknak! :-)))

Kell hozzá: "tengeri homok", üvegcse, fogpiszkáló, fa dísz, kagyló. Az üvegcsébe teszünk 2-3 mokkás kanál homokot, beledobunk egy apró kagylót, csigát, rák ollót :-)

Majd a meghívót feltekerjük egy ceruzára és beletesszük, ledugaszoljuk. A dugót a fa dísszel dekoráljuk.

És már dobhatjuk is be a palackpostát :-)))

 

Gyárlátogatás

Érdekes programra voltunk hivatalosak a hétvégén. A százhalombattai erőmű nyílt napra invitálta az érdeklődőket.Barátunk, aki ott dolgozik vezetett körbe minket és mesélt a kulisszatitkokról.

 

Most persze joggal kérdezitek, mi olyan érdekfeszítő egy erőműben? Tulajdonképpen semmi. Talán csak az, hogy Örsnek a nagypapája (apa édesapja) itt dolgozott mérnökként. Sajnos a kisfiúnk nem ismerte, s mivel fontosnak tartjuk, hogy megismertessük vele a múltat, az őseit, ezzel is kicsit közelebb kívántuk hozni a nagypapája emlékét.

 

 

Azért a fiúkat természetesen lekötötte a séta:-))) Elég érdekes volt így belülről látni ennek az óriási gyárnak a működését.

 

Természetesen lenyűgöző volt az irányítóterem is ahol, mindent a számítástechnika vezérelt. Örs olyan apróságokra is figyelt (ami nekem persze fel sem tűnt volna), hogy a rengeteg monitorhoz csak egy egér tartozott:-))))A védősisakot annyira nem szerette, mert nem volt a méretében:-)))(nem is értem miért?:-))) és mindig lecsúszott. De a legjobban azt nehezményezte, hogy apa már sokszor mutatta neki a kéményt, amire a nagypapája felmászott. S valamiért a gyárlátogatást ő összekapcsolta a kéménymászással:-)))Persze ezt nem lehetett, ezért kicsit el volt kenődve, de összességében véve nagyon élvezte ezt a kivételes alkalmat.

Őszi ajtódísz

Szerettem volna őszi hangulatot varázsolni az ajtóra. Kerestem-kutattam, csupa kerek koszorú alap akadt a kezembe. Jó, jó - gondoltam, de már kicsit unalmas. Valami érdekesebb, játékosabb, szokatlanabb kellene. És akkor szemembe ötlött ez az amorf faszelet.

Aztán keresgettem kiegészítőket hozzá. 

Majd tervezgettem.

Ragasztgattam. És végül ez lett belőle....:-)))

Életem legboldogabb 6 éve!

Imádom a kacagását. A huncut mosolyt, amely mindig ott bujkál a szája szegletében vagy a szeme sarkában. Nincs rá alternatívám, milyen lenne az életem nélküle. Sőt, így ennyi év távlatából, már az sem dereng milyen lehetett előtte. Csak azt tudom, ez így jó! A lehető legjobb! Olyan hirtelen nőtt meg. Vagy mégsem? Tegnap előtt még kisbaba volt, akit szoptattam, akinek cserélni kellett a pelenkáját, tegnap még kismotorozott és tanulgatta a helyes kanálfogást, ma pedig már lassan elhagyja a kisgyerekkort. Rengeteget változott, de talán a legszembeszökőbb számomra, hogy mennyire átalakult a gondolkodásmódja. Már nem csak a mában él. Tervei vannak a jövőre nézve, tökéletesen elhelyezi magát a világban, és hihetetlen, de képes összefüggésekben, rendszerekben gondolkodni. A „gyerekszáj” elszólásai, korábban még csak viccesek voltak, ma már inkább elgondolkodtatóak. Már nem mond csak úgy dolgokat, a szavainak súlya és ereje van. Minden azt jelzi, hogy lassan, de véglegesen elhagyja a kisgyerekkort. Örülök, hogy még van egy évünk az óvodában, mert ezzel talán kicsit lelassíthatjuk az idő kerekét. Még egy kicsit az enyém lehet, úgy, mint később már sohasem.

 

Beszélgetéseink 1./

-          Gitározni szeretnék.

-          Rendben, de tudod…

-          Igen, majd ha nyolc éves leszek. Addig, tanulom a szolfézst és a furulyát. Ezt már megbeszéltük anya.

-          Bármilyen hangszert választhatsz.

-          Én gitározni szeretnék. Klasszikus gitáron. De ha másik hangszert kellene választanom, akkor a dob vagy a nagybőgő jöhetne szóba.

Beszélgetéseink 2./

-          Nagyon büszke vagyok rád, hogy le mertél csúszni  ezen a nagyon magas pályán (kalandpark). Igazán bátor vagy!

-          Féltem. De bátor voltam. Tudod nem azért, mert mégis le mertem csúszni, hanem mert legyőztem a félelmemet. Legyőztem önmagamat. Nem az a bátor anya, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmét.

Beszélgetéseink 3./

-          Miért nem tartod az édesapáddal a kapcsolatot?

-          Mert még gyerekkoromban elhagyott engem.

-          Nem szeretett?

-          Nem tudom. Erre nem emlékszem. Egyáltalán nem emlékszem rá a gyerekkoromból.

-          Ez már nagyon régen volt ugye?

-          Igen, amikor én még kislány voltam.

-          Nem kellene mégis megbocsátani neki? Szerintem már biztosan megbánta, hogy elhagyott.

Beszélgetéseink 4./

-          Ha felnőtt leszek, csinálok valamit, amire csak én vagyok képes. Lehet, hogy építek egy különleges járművet vagy találok egy új állatot vagy készítek egy gyógyszert, ami meggyógyítja az embereket. És akkor benne leszek a National Geographic-ben, te majd ülsz a tévé előtt, nézel engem és nagyon büszke leszel a fiadra.

-          Én, így is nagyon büszke vagyok rád. És mindig az leszek, ha nem látlak a National Geographic-ben akkor is.

-          Igen, mert a fiad vagyok. És az anyukák mindig büszkék a gyerekeikre. De, hidd el, akkor még büszkébb leszel rám, mert az azt fogja jelenteni, hogy nagyon okos vagyok, mert nagyon sokat és jól tanultam az iskolában. 

Beszélgetés 5./

-          Abban maradtunk, hogy 5 perc múlva az ágyban fekve vársz engem.

-          Anya, mostanáig tervezgettem, mivel győzzelek meg, hogy 5 perc nagyon kevés idő. Mert rendesen megmostam a fogam, ahogy a béka (homokóra) is jelezte és az ugye 3 perc. Akkor már csak 2 percem maradt a fürdésre és azt te is beláthatod, annyi idő alatt nem lehet megfürödni. Pláne, hogy alaposan megmosakodtam, ragyogok mindenhol. A térdemet szivaccsal is megsikáltam, mert az mindig extra koszos. Na, mondd, hogy meggyőztelek az érveimmel!