Sakkverseny

A hétvégén Örs indult a II. Rákospalota kupa gyereksakkversenyen. Én különösebben nem lelkesedtem az ötletért, mert mint az előző versenyen is írtam rettentően fárasztó, hosszadalmas (teljes napos) program. Ráadásul tudva levő volt, hogy itt már iskolásokkal is összesorsolják, mert nem csak az életkort, hanem az élő HURRÁ pontokat is figyelembe veszik. Így egy kevés HURRÁ pontszámmal, de korban idősebb játékossal is össze kell mérnie a tudását.De az edzők biztatták, ő pedig hallgatott rájuk, így Húsvétkor többször is elhangzott:- Anya beneveztél már a sakkversenyre? Beneveztem:-)))

Az ő csoportjában 87 induló volt. Természetesen már az első fordulóban egy iskolás nagylánnyal került össze. És megnyerte a játszmát:-)))Majd a következőt is, a harmadikat döntetlenre hozta. Utána volt egy elnézett veresége, majd még egy, amit kb. 1 perc alatt nyert meg az ellenfél egy suszter mattal. Na itt láttam, hogy ezen kicsit kiborult a drágám:-)))De nem sírt. Nyelte a könnyeit, rám nézett és azt mondta: -Anya, nem sírok, mert tudod sírni csak a győztesnek szabad.(Székely Éva után szabadon- és ez a mondat egyébként az úszóversenyeken vésődött belé)Aztán az utolsó két fordulóját simán megnyerte. Döbbenetes volt látni, ahogyan feláll a "padlóról" a vereség után!Az én fiam:-)))Harcol a végsőkig.Így a 4 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereséggel a 20. helyet harcolta ki magának a 87-ből. Gyönyörű játszmával és hajrával. Meg is volt a jutalom. Kapott emléklapot és játékot és edzői dicséretet a teljesítményéért:-)))

A színpadon a jutalomra várva:-)))

Egy apuka a szünetben megkérdezte mi az az eredmény amivel meg lennék elégedve. Valószínűleg elég bután néztem rá, mint, aki nem érti a szavak jelentését. Végül nagy nehezen sikerült körbeírnom számára, hogy nem az számít én mivel vagyok megelégedve, hanem, hogy Örs elégedett-e önmagával. Mert én természetesen minden kis és nagy sikerének örülök.És nem állítok elé léceket, amelyeket ha nem ugrik meg akkor...Neki fontos. Ez az ő harca, és az ő sikere. Én csak ott vagyok mögötte.Igyekszem segíteni, hogy elérje az általa kitűzött célokat és ha kudarc éri feldolgozni, a néha felnőttet is próbára tevő feldolgozhatatlant.

A sakkversenyről késő délután értünk haza. Nem telt el két óra egyszer csak az édesapja elé állt és hívta sakkozni. Egymás után kétszer megverte a papáját, úgy hogy abból az egyik az a susztermatt formáció volt amivel délelőtt kikapott az ellenfelétől! Hiába a gyerekek gyorsan tanulnak:-)))