Tök nagy a tök? Vagy kicsi a gyerek? Vagy nem kicsi a gyerek csak tök nagy a tök!:-))))
"Mondd, mi sohasem lehetünk egyidősek? Akkor se, ha nagyon akarjuk? Akkor se, ha én mindennap növök egy picit,és te már nem nősz tovább? Akkor se, ha holnap, én ülök melléd, én mesélek, én fogom a kezed? Nem hiszem! Egyszer, egyetlenegy percig biztosan egyidősek lehetünk." Ágai Ágnes
2012. október 30., kedd
2012. október 29., hétfő
Készségfejlesztés legó emberkékkel
Nyílt egy új legó bolt Budapesten. És miután otthon dúl nálunk a legó "őrület" meg is látogattuk, persze csak "nézelődő" szándékkal. De azért egy legós francia kártya pakli becsúszott a kosárba.
Nézegettem a lapok hátát díszítő legó figurákat és arra gondoltam milyen jó készségfejlesztő játékot lehetne ebből kialakítani. Lefénymásoltam pár kártyalapot majd kivágtam a színes emberkéket és több fajta feladatlapot készítettem a segítségükkel.
Az egyik típusú feladatsorral az irányokat gyakoroltuk: Karikázd be azokat a legó embereket, akik a jobb kezüket emelik fel! Karikázd be azokat a legó embereket, akik balra mennek! stb.
A másik típusú feladatsorral számoltunk.
Szerepelt két kép összehasonlítása is. Itt nem az volt a legnehezebb, hogy a gyermek megtalálja, miben különbözik a második kép az elsőtől (mert ez könnyedén ment), hanem a pontos magyarázatot kellett gyakorolni, pl.: A második kép harmadik sorának második emberkéje nem olyan színű, mint az első képen stb. A második kép utolsó sorának negyedik figurája a bal kezét emeli fel, míg az első kép utolsó sorának negyedik figurája a jobb kezét. Gyakoroltuk az igaz-hamis állítást is (és persze nem csak ezt gyakoroltuk általa). Igaz, hogy a második kép harmadik oszlopának az első figurája zöld? stb.
És egy kis memóriafejlesztés:-))) Nézd meg jól az emberkéket! Most letakarom. Hány emberkét láttál? Tegyél ennyi legó kockát az asztalra! Volt köztük lila? Hány emberke hajolt előre? stb.
Jót játszottunk és sokat tanultunk. Mire nem jó egy pakli legós francia kártya!?:-)))
2012. október 28., vasárnap
Lámpás készítés
Nagyon egyszerű, gyors és szinte alig igényel hozzávalókat.
Egy kerek sajtdoboz alja és teteje, sütőpapír, teamécses és már kész is. Levágjuk sütőpapírból a megfelelő méretet, majd rárajzoljuk a tetszés szerinti ábrát alkoholos filccel (színezhetjük is).
A sajtdoboz egyik felét alulra helyezzük, a másikat felülre (a felsőből karikát vágunk ki). A sütőpapírt köréjük ragasztjuk. Az alsó tányérba rögzítjük a teamécsest. Ha felvonulni megyünk vele, drótot is illeszthetünk a felső karimába.Mi alul és felül papírcsipkével díszítettük.
2012. szeptember 20., csütörtök
Süni matek
Rajzoltam két aranyos sünit. A mama süni tüskéi 20-as, a gyerek süni tüskéi 10-es összeget tettek ki. Örs pedig lelkesen feldíszítette a süniket a saját tüskéivel. Ötlet: http://deceptivelyeducational.blogspot.hu
A kicsi és a nagy süni feltüskézve postit-al.
A tüskék:-)))
Félkészen.
2012. szeptember 19., szerda
Szülinapi - névnapi meghívó
Ez így kicsit csúsztatás, mert hol van már az a szülinap......még valamikor nyár közepén ünnepeltük. De persze csak szűk családi körben, ahogy egyébként minden évben. Valahogy én olyan semmilyen viszonyban vagyok ezekkel a gyerek bulikkal. Nem ellenzem, de igazán nem is kötődöm hozzájuk. Elteltek az évek az óvodában és ugyan minden évben szóba került, de aztán átsiklottunk felette, hogy Örsnek is tartsunk. Ez ebben az évben sem lett volna másképp, sokszor emlegette, hiszen rendszeresen meghívták őt is, de nem erőszakoskodott a saját bulival kapcsolatban. De én a mamája vagyok és érzem a rezdüléseit is. Ezért tudom, titokban, a szíve mélyén nagyon vágyik rá, hogy a kis barátaival együtt ünnepeljen. Így elhatároztuk, hogy mivel ez az utolsó ovis éve, tartsunk egy szuper uszodás bulit. Bár a szülinapja már messze, de a névnapja napokon belül elérkezik, így ez lesz az apropó. És mivel Örs imádja a vizet, a buli is vizes helyen lesz, természetesen a meghívók is kötődnek a vízhez.
Palackposta a meghívottaknak! :-)))
Kell hozzá: "tengeri homok", üvegcse, fogpiszkáló, fa dísz, kagyló. Az üvegcsébe teszünk 2-3 mokkás kanál homokot, beledobunk egy apró kagylót, csigát, rák ollót :-)
Majd a meghívót feltekerjük egy ceruzára és beletesszük, ledugaszoljuk. A dugót a fa dísszel dekoráljuk.
És már dobhatjuk is be a palackpostát :-)))
2012. szeptember 12., szerda
Gyárlátogatás
Érdekes programra voltunk hivatalosak a hétvégén. A százhalombattai erőmű nyílt napra invitálta az érdeklődőket.Barátunk, aki ott dolgozik vezetett körbe minket és mesélt a kulisszatitkokról.
Most persze joggal kérdezitek, mi olyan érdekfeszítő egy erőműben? Tulajdonképpen semmi. Talán csak az, hogy Örsnek a nagypapája (apa édesapja) itt dolgozott mérnökként. Sajnos a kisfiúnk nem ismerte, s mivel fontosnak tartjuk, hogy megismertessük vele a múltat, az őseit, ezzel is kicsit közelebb kívántuk hozni a nagypapája emlékét.
Azért a fiúkat természetesen lekötötte a séta:-))) Elég érdekes volt így belülről látni ennek az óriási gyárnak a működését.
Természetesen lenyűgöző volt az irányítóterem is ahol, mindent a számítástechnika vezérelt. Örs olyan apróságokra is figyelt (ami nekem persze fel sem tűnt volna), hogy a rengeteg monitorhoz csak egy egér tartozott:-))))A védősisakot annyira nem szerette, mert nem volt a méretében:-)))(nem is értem miért?:-))) és mindig lecsúszott. De a legjobban azt nehezményezte, hogy apa már sokszor mutatta neki a kéményt, amire a nagypapája felmászott. S valamiért a gyárlátogatást ő összekapcsolta a kéménymászással:-)))Persze ezt nem lehetett, ezért kicsit el volt kenődve, de összességében véve nagyon élvezte ezt a kivételes alkalmat.
2012. szeptember 5., szerda
Őszi ajtódísz
Szerettem volna őszi hangulatot varázsolni az ajtóra. Kerestem-kutattam, csupa kerek koszorú alap akadt a kezembe. Jó, jó - gondoltam, de már kicsit unalmas. Valami érdekesebb, játékosabb, szokatlanabb kellene. És akkor szemembe ötlött ez az amorf faszelet.
Aztán keresgettem kiegészítőket hozzá.
Majd tervezgettem.
Ragasztgattam. És végül ez lett belőle....:-)))
2012. szeptember 3., hétfő
Életem legboldogabb 6 éve!
Imádom a kacagását. A huncut
mosolyt, amely mindig ott bujkál a szája szegletében vagy a szeme sarkában.
Nincs rá alternatívám, milyen lenne az életem nélküle. Sőt, így ennyi év
távlatából, már az sem dereng milyen lehetett előtte. Csak azt tudom, ez így
jó! A lehető legjobb! Olyan hirtelen nőtt meg. Vagy mégsem? Tegnap előtt még
kisbaba volt, akit szoptattam, akinek cserélni kellett a pelenkáját, tegnap még
kismotorozott és tanulgatta a helyes kanálfogást, ma pedig már lassan elhagyja
a kisgyerekkort. Rengeteget változott, de talán a legszembeszökőbb számomra,
hogy mennyire átalakult a gondolkodásmódja. Már nem csak a mában él. Tervei
vannak a jövőre nézve, tökéletesen elhelyezi magát a világban, és hihetetlen,
de képes összefüggésekben, rendszerekben gondolkodni. A „gyerekszáj”
elszólásai, korábban még csak viccesek voltak, ma már inkább elgondolkodtatóak.
Már nem mond csak úgy dolgokat, a szavainak súlya és ereje van. Minden azt
jelzi, hogy lassan, de véglegesen elhagyja a kisgyerekkort. Örülök, hogy még
van egy évünk az óvodában, mert ezzel talán kicsit lelassíthatjuk az idő
kerekét. Még egy kicsit az enyém lehet, úgy, mint később már sohasem.
Beszélgetéseink 1./
-
Gitározni szeretnék.
-
Rendben, de tudod…
-
Igen, majd ha nyolc éves leszek. Addig, tanulom
a szolfézst és a furulyát. Ezt már megbeszéltük anya.
-
Bármilyen hangszert választhatsz.
-
Én gitározni szeretnék. Klasszikus gitáron. De
ha másik hangszert kellene választanom, akkor a dob vagy a nagybőgő jöhetne
szóba.
Beszélgetéseink 2./
-
Nagyon büszke vagyok rád, hogy le mertél
csúszni ezen a nagyon magas pályán (kalandpark).
Igazán bátor vagy!
-
Féltem. De bátor voltam. Tudod nem azért, mert
mégis le mertem csúszni, hanem mert legyőztem a félelmemet. Legyőztem
önmagamat. Nem az a bátor anya, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmét.
Beszélgetéseink 3./
-
Miért nem tartod az édesapáddal a kapcsolatot?
-
Mert még gyerekkoromban elhagyott engem.
-
Nem szeretett?
-
Nem tudom. Erre nem emlékszem. Egyáltalán nem
emlékszem rá a gyerekkoromból.
-
Ez már nagyon régen volt ugye?
-
Igen, amikor én még kislány voltam.
-
Nem kellene mégis megbocsátani neki? Szerintem
már biztosan megbánta, hogy elhagyott.
Beszélgetéseink
4./
-
Ha felnőtt leszek, csinálok valamit, amire csak
én vagyok képes. Lehet, hogy építek egy különleges járművet vagy találok egy új
állatot vagy készítek egy gyógyszert, ami meggyógyítja az embereket. És akkor
benne leszek a National Geographic-ben, te majd ülsz a tévé előtt, nézel engem
és nagyon büszke leszel a fiadra.
-
Én, így is nagyon büszke vagyok rád. És mindig
az leszek, ha nem látlak a National Geographic-ben akkor is.
-
Igen, mert a fiad vagyok. És az anyukák mindig
büszkék a gyerekeikre. De, hidd el, akkor még büszkébb leszel rám, mert az azt
fogja jelenteni, hogy nagyon okos vagyok, mert nagyon sokat és jól tanultam az
iskolában.
Beszélgetés
5./
-
Abban maradtunk, hogy 5 perc múlva az ágyban
fekve vársz engem.
-
Anya, mostanáig tervezgettem, mivel győzzelek
meg, hogy 5 perc nagyon kevés idő. Mert rendesen megmostam a fogam, ahogy a
béka (homokóra) is jelezte és az ugye 3 perc. Akkor már csak 2 percem maradt a
fürdésre és azt te is beláthatod, annyi idő alatt nem lehet megfürödni. Pláne,
hogy alaposan megmosakodtam, ragyogok mindenhol. A térdemet szivaccsal is
megsikáltam, mert az mindig extra koszos. Na, mondd, hogy meggyőztelek az
érveimmel!
2012. augusztus 28., kedd
2012. augusztus 21., kedd
Egy almafa emlékére...
Elhunyt Lillafüreden, 2012. augusztus 13-án. Élete során adott sok árnyat, színeket, és zamatos gyümölcsöt. És még így elmúlva is szép perceket szerzett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




































