Örs és a puzzle nem voltak túl jó viszonyban. Mondhatni kerülték egymást. Persze mi, mint gondos szülők pici kora óta folyamatosan beszereztük az életkorának megfelelő darabokat. És sikerült is egyszer-egyszer közös erővel kirakni, majd egy mozdulattal el is tűnt a játékos fiók mélyén. Mire kezdtük az óvodát már kellően el voltunk keseredve, hiszen láttuk a kortársait milyen szívesen és ügyesen kirakóznak.Végül meguntam és "kegyetlen" módszerhez folyamodva leültettem a gyerkőcöt, elővettem a puzzleket és kirakattam vele. Nyűglődött, kínlódott, de hibátlanul megcsinálta, mindeközben közölte velem (3 éves:-))), hogy ez a világ legértelmetlenebb dolga, mert ő úgyis tudja, hogy majom lesz belőle. Aztán teltek múltak az évek és miután megnyugodtam, hogy nem a tudása hiányzik a kirakózáshoz, hanem csak szimplán nem szereti nem is nyúztam vele. (Mondjuk függetlenül ettől nem igazán értettem, ezen mit nem lehet szeretni, mert én például világ életemben imádtam:-)))Két héttel ezelőtt Örs elcsípett egy dokumentumfilmet a tévében Stonehengeről és elkezdtünk beszélgetni, majd előkerült egy könyv is róla.Egyszer csak azt mondja:- Anya, én ezt láttam a dolgozószobában. Kicsit meglepődtem és valószínűleg értetlenül néztem, mert a gyerek kézen fogott és megmutatta mire is gondol.Valóban az egyik polc tetején ott csücsült egy doboz Stonehenge.- Ja, arra gondolsz! Az puzzle-mondtam és már fordultam is ki a szobából, amikor - Kirakjuk? - Ááá, dehogy az rengeteg darabos!- Nem baj, majd együtt megcsináljuk!- Aha, te meg a kirakózás- mondtam az emlékeimben lapozgatva. Végül addig nyúzott, amíg beadtam a derekam. És neki kezdtünk. Családilag. Illetve, mondhatni közösségileg, mert a nappali egyik sarkában készült és az elmúlt időszakban bárki, aki nálunk járt nem álhatta meg, hogy pár darabbal ne egészítse ki a képet.
Tadam....elkészült. Még szerencse, hogy csak 500 db-os.
Még csak rakosgattuk, amikor Örs megkérdezte, neki miért nincs puzzleje. Röviden összefoglaltam a pár évvel korábbi tapasztalatokat, mire:- Most már szeretek kirakózni! Gyorsan előkerestem pár még meglévő dobozt, amit rekord sebességgel rakott ki (mondjuk nem csodálom, mert már igencsak kinőtte:-))) Aztán persze kapott néhány újat is és jelenleg így néz ki a nappalink egy sarka:-)))
Azért annyira nem bánom:-))))
