2011. február 23., szerda

Winnetou a XXI. században

Amikor még ötleteztünk a farsanggal kapcsolatban szomorúan vettem tudomásul, hogy hiába szárnyal a kreativitásom a jobbnál jobb jelmezek között, ha a gyermek csak az aktuális mesehősökben képes gondolkodni, még úgyis, hogy nem nézzük ezeket a filmeket, de sokat járunk gyerekközösségbe, ahol óhatatlanul magába szívja az aktuális divatirányzatokat. Végül nem kis munkával és találékonysággal (jó egy picit a Minimax két sorozata: Inami, Yakari is segített) sikerült lebeszélnem Batman, Spiderman, Starwars, Ben10 stb. figuráiról. Azért persze maradtunk valami „harcosnál”, hiszen fiú a lelkem:-) Így lettünk indiánok. Azok közül is a leghíresebb: a Winnetou! Anya pedig kapva kapott az alkalmon, hogyha már indián lázban égünk, akkor minél több ismeretet szerezzen a gyermek ebben a témakörben. Ráhangolódás címén készítettünk tipit (indián sátrat), tollas fejpántot, apával íjat és nyílvesszőket + tegezt. Sokszor átlapoztuk apa könyvét, amit még Amerikából hozott és gyönyörű illusztrációkkal mesél az indiánok életéről (és nem mellesleg apa tett egy felelőtlen:-) ígéretet a kisfiának, hogy majd elviszi egy igazi indián rezervátumba). Térképen végigkísértük a felfedezők útvonalát. Mire elérkezett a farsang napja rengeteg információval lett gazdagabb gyermekünk ebben a témakörben, kezdve Kolombusz Kristóffal és befejezve a békepipa szakszerű használatával. Örültem, hogy kicsit érti és érzi azt, akinek a helyébe lépett pár órára. És örültem annak is, hogy mesélhettem neki, mennyire szerettem indiánost játszani gyerekkoromban. Amikor a fotózás után, ott hagytam az óvodában, hazafelé sétálva azon gondolkodtam vajon jól tettem-e, hogy nem csupán ráadtam egy menő kölcsönzős jelmezt és belöktem a zenés-táncos kavalkádba, hanem igyekeztem valamit hozzátenni? Miből is? Talán leginkább magamból…Aztán eszembe jutott a kiscsoportos farsang, ahol búvár volt és ezért előtte a búvárok életét tanulmányoztuk behatóan:-) Mosolyogni támadt kedvem és mire hazaértem átjárt a jóleső nyugalom. Igen jó ez így, mert mi ilyenek vagyunk!






                                                                                                                  

3 megjegyzés:

Ági meg az angyalai írta...

A jelmez(ek) remekül sikerültek és borzasztóan tetszik a ráhangolódás amiről írtál!
Ezt így kellene mindenkinek csinálnia, tényleg tanulni lehetne tőletek! Igaz, sok jelmez esetében a ráhangolódást csak a tévé elé való leültetéssel lehetne elérni (idén is sok volt a Fifi, Pókember, Spongya Bob jelmez)

gloria írta...

Tavaly mi is készítettünk indián jelmezt. Csengivel bújtuk az indiános könyvet, hogy milyen motívumot fessek a jelmeznek szánt pólójára. Közben persze sokminden szóbakerült, aminek utána néztünk, sokat tanultunk (én is)!!!
Örs remek indián lett!

totyi írta...

Köszönöm szépen! Igyekszünk:-)))