Szedem le a szárítóról a ruhát, mire a gyerek felvisít: -Anya, rálépsz a motorra! És valóban a lábam előtt egy alig 2 cm-es narancssárga kis motor hever, félig a szőnyegbe süppedve. Miután a katasztrófa elhárult, teszem tovább a dolgom. Éppen dobnám a harmadik pár csipeszt a kosárba, amikor rám szól a gyerek: - Anya, betemeted a légi irányítót! Nem firtatom, hogy mit keres egy lego ember a csipeszes kosárba:-)) Hajtogatom a ruhákat, amikor reccsenést hallok a lábam irányából. Amint lepillantok azonnal felismerem a kis asztal alól kikandikáló repülő szárnyát. Ajaj csak nem tört el? De a gyerek megnyugtat: - Nem törik az olyan könnyen! Kész szerencse.Végre befejezem a ruhaleszedési projektet és bevonulok a konyhába vacsorát készíteni. Kinyitom a mélyhűtőt, hogy némi húst vegyek elő, amikor a fagyasztott zöldségek tetejéről egy versenyautó és egy terepjáró néz velem szembe. Kérdőn nézek a fiamra, kezembe a járművekkel.-Tudod anya ők színváltósak és a hidegbe megzöldülnek!-Aha!-felelem nagy bölcsen. Na ilyen amikor gyerek van a háznál!
2 megjegyzés:
Ez a bejegyzésed most nagyon de nagyon de nagyon tetszett. Kicsit mosolyogtam, kicsit meghatódtam tőle. Köszönöm, jól esett így lefekvés előtt esti mese helyett. :-))
Ágnes
Szívesen, örülök, hogy tetszett!
Éva
Megjegyzés küldése