Bár már benne járunk a szeptemberben ez a kinti és a benti hőmérsékleten nem érződik. (No, nem mintha bánnánk:-))) Azért mi készülgetünk az őszre, hiszen előbb utóbb úgyis ide ér.
Egyik kedvenc versünk:
Őszi főzőcske
Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót.
Árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.
Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.
Kedvenc találós kérdésünk:
Varázsbotja nincsen neki,
de a tájat eltünteti.
Mikor "leszáll", azt sem tudod,
merre van a pisze orrod.
(köd)
És egy aranyos, nyúlfarknyi ízelítő az életünkből. Verselünk, beszélgetünk az őszről. Elkezdem Móra Ferenc: A cinege cipője c. versét, mire a gyerek befogja a fülét.
- Mi a baj kicsim?
- Anya, én ezt hallani sem bírom!
- Ne mondjam?
- Neee, ez olyan durva, szegény cinege!Mindig sírhatnékom támad ettől:-(((
(És még mondják, hogy a lányok érzékenyek!)
De azért persze fiúk vagyunk erősen...Hiszen csak egy fiú képes arra, hogy 20 percen belül kétszer törje össze magát:-(((( Tegnap például 3 méterrel a házunktól képes volt akkorát esni a biciklivel, hogy az egész jobb oldalát "leharcolta" (jobb comb, térd, könyök és oldal). Majd miután a sokkból összeszedtük magunkat, beiktattunk egy pihentető játszóterezést. 2 perccel, hogy beléptünk a kapun, leesett a nagy vár kapaszkodós eleméről (mert valami vandál elemek kiszedtek egy fogantyút belőle). Akkorát döngött a háta és a feje a gumiszőnyegen, hogy legalább egy percig nem kapott levegőt és sírás helyett csak nyöszörögni tudott. Meg voltam győződve róla, hogy egyenesen a kórházba roboghatunk, de szerencsére mire a házunkhoz értünk már jobban érezte magát és még a biciklire is felszállt. Mindenesetre aznap nagyon örültem, hogy véget ért a nap!
Végezetül két mókás arc, amelyet az ősz jegyében készítettünk:
Fa arc mécses orral
Barátságos keresztespók a hálójában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése