Örülök, ha örül. Örülök, ha nevet. Örülök, amikor átölel. Örülök, amikor megpuszil. Örülök, ha el akad a szava a meglepettségtől. Örülök, ha csillog a szeme. Örülök neki. Ezért mindent megteszek, hogy lássam az örömét, a csillogást a szemében, halljam a nevetését, érezzem az ölelését. Most éppen kalóztérképet rajzoltam. Egy nyugodt vasárnap délelőtt, pizsamában ülve a szőnyegen. Ő körülöttem csivitelt. Benzinkutat épített legóból. Tanácsot kért, mesélt, vitázott, tanított...Engem, az "okos" fölnőttet. Tanított a nyugalomra, a békére, a hálára az ilyen percekért. S közben elkészült az áhított térkép.
A vállamra tette a kezét. - Anya, csodálatos vagy! Nem igazán tudtam megszólalni, csak magamhoz öleltem.
2 megjegyzés:
Hát igen, az ő örömüket a legjobb látni a világon. Én is pont így vagyok vele.
Ez igazán angyon vagány lett ;)
Ő értük érdemes küzdeni ;)
Én pont így gondolom, szépen megfogalmaztad.
Igazán vagány lett a térkép :)
Megjegyzés küldése