Szeretem a színeket. Minden évszaknak meg van a maga színskálája. Nekem a tavasz: a fehér, zöld és a lila. Egy csokor ibolya, gyöngyvirág, fehér tulipán... és a soha meg nem unható orgona. Elbűvölnek a formájukkal, az illatukkal a törékenységükkel. Tetszik, amikor a lakás sejtelmes, lilás színbe burkolózik. A közös étkezésnek mindig kiemelt szerep jutott a családunkban. Mert ekkor van idő odafigyelni, megpihenni, kiengedni, panaszkodni, örülni, beszélgetni. Az ebédlőasztal tükre a család életének. Nem az a fontos, ami rá kerül, hanem ahogyan, ahová kerül. Az odafigyelés, az apró részletek ünnepiessé tehetnek egy szelet vajas kenyeret is.
A tál dekupázs technikával készült. Erre egy régi bambusztálat használtam fel, amelyet levendulás szalvétával díszítettem.
Az átlátszó üveg mécsestartókat egy lila, pöttyös,kétoldalas szalag és apró virág, pillangó dísz segítségével hangoltam tavasziasra. Bennük levendulás mécses lapul.
A szalvétagyűrűk, lila hullámkarton, papír csipke szalag felhasználásával készültek.
A végén még egy masni díszítést is kaptak.
Lehet állítva, fektetve használni őket.
Egy cserepes levendula tartóját is kicsit áthangoltam. A mécsestartónál már használatos pöttyös szalagot és díszt használtam újra. Mennyire másképp mutat a zöld háttérrel!
Kellemes tavaszi napot mindenkinek!
1 megjegyzés:
Nagyon tetszenek az ötleteid.
Megjegyzés küldése