Elkezdtünk készülődni március 15-re. Elővettük a nagypapa régi Honvéd albumát, amely 1868-ban készült. Persze csak úgy lapozgatjuk, mint a hímes tojást, mert az idő már így is nyomot hagyott rajta. Örs már tavaly is tudta a Nemzeti dalt (nem tanítottuk neki csak valahogy ráragadt:-))), most újra átbeszéltük a versszakokat és egy kis magyarázatot, történetet fűztünk hozzá.
Ezen a tablón néhány fontos és talán egy kisgyerek számára is érdekességgel bíró dolgot rögzítettünk. Például, hogy a Kokárdát más néven Szalagrózsának is nevezik és eredetileg zöld, fehér, piros színe volt, amit Szendrey Júlia saját kezűleg készített el a férje számára. Vagy az a hagyomány, hogy sörrel nem illik koccintani az az Aradi Vértanúk óta létezik.
Meghallgattuk többször a Rákóczi indulót, a Bánk Bánból betéteket a Kossuth Lajos azt izente...és a Gábor Áron rézágyúja...dalokat. Szóval hangolódunk az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkre. Az elkövetkező két hétben még készítünk huszár csákót, hajtogatunk kokárdát, huszárt, fűzünk zászlót.És mint minden évben a gyerekek mennek a közeli emlékműhöz zászlót tűzni, verset mondani az óvodával.
Persze mindezek mellett foglalkozunk a tavasz közeledtével (mit közeledtével, már itt is van:-))), a lányoknak készítünk Nőnapra ajándékot és egy nagyon aranyos kis dalt találtunk hozzá. Aztán nemsokára itt a Húsvét!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése