Süni matek

Rajzoltam két aranyos sünit. A mama süni tüskéi 20-as, a gyerek süni tüskéi 10-es összeget tettek ki. Örs pedig lelkesen feldíszítette a süniket a saját tüskéivel. Ötlet: http://deceptivelyeducational.blogspot.hu

A kicsi és a nagy süni feltüskézve postit-al.

A tüskék:-)))

Félkészen.

Szülinapi - névnapi meghívó

Ez  így kicsit csúsztatás, mert hol van már az a szülinap......még valamikor nyár közepén ünnepeltük. De persze csak szűk családi körben, ahogy egyébként minden évben. Valahogy én olyan semmilyen viszonyban vagyok ezekkel a gyerek bulikkal. Nem ellenzem, de igazán nem is kötődöm hozzájuk. Elteltek az évek az óvodában és ugyan minden évben szóba került, de aztán átsiklottunk felette, hogy Örsnek is tartsunk. Ez ebben az évben sem lett volna másképp, sokszor emlegette, hiszen rendszeresen meghívták őt is, de nem erőszakoskodott a saját bulival kapcsolatban.  De én a mamája vagyok és érzem a rezdüléseit is. Ezért tudom, titokban, a szíve mélyén nagyon vágyik rá, hogy a kis barátaival együtt ünnepeljen. Így elhatároztuk, hogy mivel ez az utolsó ovis éve, tartsunk egy szuper uszodás bulit.  Bár a szülinapja már messze, de a névnapja napokon belül elérkezik, így ez lesz az apropó. És mivel Örs imádja a vizet, a buli is vizes helyen lesz, természetesen a meghívók is kötődnek a vízhez. 

Palackposta a meghívottaknak! :-)))

Kell hozzá: "tengeri homok", üvegcse, fogpiszkáló, fa dísz, kagyló. Az üvegcsébe teszünk 2-3 mokkás kanál homokot, beledobunk egy apró kagylót, csigát, rák ollót :-)

Majd a meghívót feltekerjük egy ceruzára és beletesszük, ledugaszoljuk. A dugót a fa dísszel dekoráljuk.

És már dobhatjuk is be a palackpostát :-)))

 

Gyárlátogatás

Érdekes programra voltunk hivatalosak a hétvégén. A százhalombattai erőmű nyílt napra invitálta az érdeklődőket.Barátunk, aki ott dolgozik vezetett körbe minket és mesélt a kulisszatitkokról.

 

Most persze joggal kérdezitek, mi olyan érdekfeszítő egy erőműben? Tulajdonképpen semmi. Talán csak az, hogy Örsnek a nagypapája (apa édesapja) itt dolgozott mérnökként. Sajnos a kisfiúnk nem ismerte, s mivel fontosnak tartjuk, hogy megismertessük vele a múltat, az őseit, ezzel is kicsit közelebb kívántuk hozni a nagypapája emlékét.

 

 

Azért a fiúkat természetesen lekötötte a séta:-))) Elég érdekes volt így belülről látni ennek az óriási gyárnak a működését.

 

Természetesen lenyűgöző volt az irányítóterem is ahol, mindent a számítástechnika vezérelt. Örs olyan apróságokra is figyelt (ami nekem persze fel sem tűnt volna), hogy a rengeteg monitorhoz csak egy egér tartozott:-))))A védősisakot annyira nem szerette, mert nem volt a méretében:-)))(nem is értem miért?:-))) és mindig lecsúszott. De a legjobban azt nehezményezte, hogy apa már sokszor mutatta neki a kéményt, amire a nagypapája felmászott. S valamiért a gyárlátogatást ő összekapcsolta a kéménymászással:-)))Persze ezt nem lehetett, ezért kicsit el volt kenődve, de összességében véve nagyon élvezte ezt a kivételes alkalmat.

Őszi ajtódísz

Szerettem volna őszi hangulatot varázsolni az ajtóra. Kerestem-kutattam, csupa kerek koszorú alap akadt a kezembe. Jó, jó - gondoltam, de már kicsit unalmas. Valami érdekesebb, játékosabb, szokatlanabb kellene. És akkor szemembe ötlött ez az amorf faszelet.

Aztán keresgettem kiegészítőket hozzá. 

Majd tervezgettem.

Ragasztgattam. És végül ez lett belőle....:-)))

Életem legboldogabb 6 éve!

Imádom a kacagását. A huncut mosolyt, amely mindig ott bujkál a szája szegletében vagy a szeme sarkában. Nincs rá alternatívám, milyen lenne az életem nélküle. Sőt, így ennyi év távlatából, már az sem dereng milyen lehetett előtte. Csak azt tudom, ez így jó! A lehető legjobb! Olyan hirtelen nőtt meg. Vagy mégsem? Tegnap előtt még kisbaba volt, akit szoptattam, akinek cserélni kellett a pelenkáját, tegnap még kismotorozott és tanulgatta a helyes kanálfogást, ma pedig már lassan elhagyja a kisgyerekkort. Rengeteget változott, de talán a legszembeszökőbb számomra, hogy mennyire átalakult a gondolkodásmódja. Már nem csak a mában él. Tervei vannak a jövőre nézve, tökéletesen elhelyezi magát a világban, és hihetetlen, de képes összefüggésekben, rendszerekben gondolkodni. A „gyerekszáj” elszólásai, korábban még csak viccesek voltak, ma már inkább elgondolkodtatóak. Már nem mond csak úgy dolgokat, a szavainak súlya és ereje van. Minden azt jelzi, hogy lassan, de véglegesen elhagyja a kisgyerekkort. Örülök, hogy még van egy évünk az óvodában, mert ezzel talán kicsit lelassíthatjuk az idő kerekét. Még egy kicsit az enyém lehet, úgy, mint később már sohasem.

 

Beszélgetéseink 1./

-          Gitározni szeretnék.

-          Rendben, de tudod…

-          Igen, majd ha nyolc éves leszek. Addig, tanulom a szolfézst és a furulyát. Ezt már megbeszéltük anya.

-          Bármilyen hangszert választhatsz.

-          Én gitározni szeretnék. Klasszikus gitáron. De ha másik hangszert kellene választanom, akkor a dob vagy a nagybőgő jöhetne szóba.

Beszélgetéseink 2./

-          Nagyon büszke vagyok rád, hogy le mertél csúszni  ezen a nagyon magas pályán (kalandpark). Igazán bátor vagy!

-          Féltem. De bátor voltam. Tudod nem azért, mert mégis le mertem csúszni, hanem mert legyőztem a félelmemet. Legyőztem önmagamat. Nem az a bátor anya, aki nem fél, hanem aki legyőzi a félelmét.

Beszélgetéseink 3./

-          Miért nem tartod az édesapáddal a kapcsolatot?

-          Mert még gyerekkoromban elhagyott engem.

-          Nem szeretett?

-          Nem tudom. Erre nem emlékszem. Egyáltalán nem emlékszem rá a gyerekkoromból.

-          Ez már nagyon régen volt ugye?

-          Igen, amikor én még kislány voltam.

-          Nem kellene mégis megbocsátani neki? Szerintem már biztosan megbánta, hogy elhagyott.

Beszélgetéseink 4./

-          Ha felnőtt leszek, csinálok valamit, amire csak én vagyok képes. Lehet, hogy építek egy különleges járművet vagy találok egy új állatot vagy készítek egy gyógyszert, ami meggyógyítja az embereket. És akkor benne leszek a National Geographic-ben, te majd ülsz a tévé előtt, nézel engem és nagyon büszke leszel a fiadra.

-          Én, így is nagyon büszke vagyok rád. És mindig az leszek, ha nem látlak a National Geographic-ben akkor is.

-          Igen, mert a fiad vagyok. És az anyukák mindig büszkék a gyerekeikre. De, hidd el, akkor még büszkébb leszel rám, mert az azt fogja jelenteni, hogy nagyon okos vagyok, mert nagyon sokat és jól tanultam az iskolában. 

Beszélgetés 5./

-          Abban maradtunk, hogy 5 perc múlva az ágyban fekve vársz engem.

-          Anya, mostanáig tervezgettem, mivel győzzelek meg, hogy 5 perc nagyon kevés idő. Mert rendesen megmostam a fogam, ahogy a béka (homokóra) is jelezte és az ugye 3 perc. Akkor már csak 2 percem maradt a fürdésre és azt te is beláthatod, annyi idő alatt nem lehet megfürödni. Pláne, hogy alaposan megmosakodtam, ragyogok mindenhol. A térdemet szivaccsal is megsikáltam, mert az mindig extra koszos. Na, mondd, hogy meggyőztelek az érveimmel!

Hétköznapi szomorúság...

Elmúlás:-(((

Egy almafa emlékére...

Elhunyt Lillafüreden, 2012. augusztus 13-án. Élete során adott sok árnyat, színeket, és zamatos gyümölcsöt. És még így elmúlva is szép perceket szerzett.

Szeretet

Szeretet...

...a homokvár, amit három órán keresztül építesz a tűző napon, majd amikor elmossa az első hullám bosszankodás nélkül újrakezded.

Tábori játékok

Folytatva a korábbi eszmefuttatást...szerencsére a gyermek kitűnően érezte magát!!! Hálás köszönet a rájuk felügyelő felnőtteknek, akik mindent megtettek, hogy gazdag és kellemes élményekkel térjenek haza!!! Kb. a harmadik éjszaka tudtam nyugodtan aludni, miután a rendszeres esti telefonos beszámolók, amik az óvónénijével zajlottak, arról tanúskodtak, minden rendben és bár természetesen hiányzunk neki, de vidám, kiegyensúlyozott és nagyon ügyes, talpraesett. Összesen két kisebb hullámvölgy volt: először amikor megkapta a levelünket és másodjára valami fiúk közötti konfliktusból kifolyólag, amikor is beszaladt a szobába, elővette a fényképünket, ráborult és két percig sírdogált. Mégis mennyire jól végződött minden, mi sem bizonyítja jobban, hogy már a megérkezéskor biztosította magát arról jövőre is mehet táborozni:-)))

A tábor témája az erdei talaj élővilága volt. Kiemelten 4 dologgal foglalkoztak: tücsök, hangya, őzláb gomba, cickány. Még a tábori szülői értekezleten kérték a nevelők, hogyha lehet a nyáron foglalkozzunk mi is ezekkel, illetve keressünk hozzá képet, verset, mesét stb. Mire elérkezett a táborozás időpontja jelentős kis anyag gyűlt össze. A mi gyűjteményünkben a következő szerepelt:

Dalok         Gryllus Vilmos / Hangyák

              Gryllus Vilmos / Gomba dal

              Gryllus Vilmos / Kis tücsök

              Gryllus Vilmos / Erdei pocsolya

Mesék      Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt (Vidám mesék)

           Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya

           Maros Krisztina: Tücsök a Holdon

      Bartos Erika: A gomba kalapja (Bogyó és Babóca kertészkedik)

         Bartos Erika: A tücsök eltörött hegedűje (Bogyó és Babóca zenél)

            Csukás István: A téli tücsök meséi

            Mi? Micsoda? - Junior sorozat: Az erdő

            Mit? Miért? Hogyan? -Ravensburg sorozat: A rovarok

Versek        Pákolitz István: Hangya

              Zelk Zoltán: Az okos tücsök

Játékokat is igyekeztünk készíteni a témához. 36 db-os hangya memória játékot.

Készült még egy kedves tojástartós játék:-)))

 

Egy kidíszített 10-es tartóba beleragasztottunk képeket. Szükségünk volt még egy kavicsra.

Lecsuktuk a dobozt és jól megráztuk. A kis kő megpihent valamelyik képen. Ezt jelöltük a lapunkon. A küldetés összegyűjteni a megadott figurákat. Akinek előbb sikerül az győz!

A következő pedig egy monotóniatűrés, koncentráció fejlesztéséhez kiváló kis játék. A hangyák katonás rendben állnak, csak néhány lóg ki a sorból. Keressük meg a rosszcsont hangyákat!

A kedvencünk pedig ez a memóriát, figyelmet fejlesztő nagyon vicces feladvány (legalábbis mi rendre elnevetjük:-)))El kell végezni az ábráknak megfelelő feladványokat! Cickánynál tapsolni, tücsöknél füttyenteni, gombánál bólintani, hangyánál dobbantani, fánál csettinteni kell. Aki elrontja kiesik! Ha már nagyon jól megy a játék, lehet mérni is az időt. Ki képes egy sort gyorsabban, hibátlanul befejezni?

Gyűjtöttünk még pár ide vágó közmondást, találós kérdést is. Majd az egészet albumba fűztük (mondjuk a tojástartót csak mellékeltük:-)))

 

Tábori lélekmelegítő

Nem tudom mások, hogy vannak ezzel, de én rettenetesen izgultam. Mégiscsak az első táborozásunk. És mégiscsak óvodás. Szóval kellően stresszeltem magam az indulás előtt. Nem azért, mert nem bíztam a rá vigyázó felnőttekben (ráadásul ment a saját óvónénije is) vagy mert az járt az eszemben, mi lesz ha megbetegszik, baleset történik vele, hanem folyamatosan egy mondat mocorgott az agyamban, mi van ha utálni fogja? Mi van ha büntetésként éli meg az egy hetet? Mi van ha rendszeresen sírdogál és szíve szerint haza szaladna már az első napon? Mit fog gondolni, miért küldtük el egy olyan helyre, ahol pocsékul érzi magát? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben, amitől a tábor előtt már aludni is alig bírtam. Pont azért, mert nem tudtam mennyire fogja elveszettnek érezni magát ott a messziségben, igyekeztem minden kapaszkodóval ellátni. Otthonról kellett egy cipős dobozt vinni a kézműveskedéshez, kincsgyűjtéshez. Nem kérték, hogy díszítsük ki, én mégis "becsomagoltam".

A lakat csak dísz rajta. Körben a fűben pici állat szemek figyelnek. Ebbe kerültek a jégkrémes pálcikák, üres gyufásdobozok, színes ceruzák.

Belül pedig helyett kapott egy fotó rólunk. Ha nagyon hiányoznánk...:-)

Családi fényképet egyébként az óvónénik is kértek, hisz ez nagyon fontos hiánypótlással bír, messze a családtól a kisgyerekeknek.A kerettel kicsit elbíbelődtem, de végül nagyon szép nyári hangulatú lett.

Jobb oldalán valódi kövek vannak:-)))

Készült még egy tábori naptár, amely segítségével figyelhette mennyi idő telt már el a hétből és mikor találkozunk újra.

Minden napra került egy fénykép, egy kis meglepetés (rágó, gumicukor, tic-tac, dinós tetoválás, focis matrica stb.) és egy állatos találós kérdés vagy egy állatos vicc. 

 

 

Íródott természetesen egy levél is, amelyet a harmadik napon kaptak meg a gyerekek. Arról szólt, hogy mennyire hiányzik és várjuk haza, de reméljük rettenetesen jól érzi magát:-))) Még a bélyeg is házilag készült.

És természetesen ebbe is került fotó. A hátoldalra pedig apa és anya rajza:-))

 

A levél felolvasása természetesen a felnőttekre várt, akik maguk is meghatódtak a szívhez szóló üzenetektől.

Mi ezekkel a lélekmelegítőkkel engedtük első tábori útjára gyermekünket:-)))A folytatásból pedig majd az is kiderül, hogy érezte gyermekünk magát élete első "ottalvós" táborában.