Nem tudom mások, hogy vannak ezzel, de én rettenetesen izgultam. Mégiscsak az első táborozásunk. És mégiscsak óvodás. Szóval kellően stresszeltem magam az indulás előtt. Nem azért, mert nem bíztam a rá vigyázó felnőttekben (ráadásul ment a saját óvónénije is) vagy mert az járt az eszemben, mi lesz ha megbetegszik, baleset történik vele, hanem folyamatosan egy mondat mocorgott az agyamban, mi van ha utálni fogja? Mi van ha büntetésként éli meg az egy hetet? Mi van ha rendszeresen sírdogál és szíve szerint haza szaladna már az első napon? Mit fog gondolni, miért küldtük el egy olyan helyre, ahol pocsékul érzi magát? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben, amitől a tábor előtt már aludni is alig bírtam. Pont azért, mert nem tudtam mennyire fogja elveszettnek érezni magát ott a messziségben, igyekeztem minden kapaszkodóval ellátni. Otthonról kellett egy cipős dobozt vinni a kézműveskedéshez, kincsgyűjtéshez. Nem kérték, hogy díszítsük ki, én mégis "becsomagoltam".
A lakat csak dísz rajta. Körben a fűben pici állat szemek figyelnek. Ebbe kerültek a jégkrémes pálcikák, üres gyufásdobozok, színes ceruzák.
Belül pedig helyett kapott egy fotó rólunk. Ha nagyon hiányoznánk...:-)
Családi fényképet egyébként az óvónénik is kértek, hisz ez nagyon fontos hiánypótlással bír, messze a családtól a kisgyerekeknek.A kerettel kicsit elbíbelődtem, de végül nagyon szép nyári hangulatú lett.
Készült még egy tábori naptár, amely segítségével figyelhette mennyi idő telt már el a hétből és mikor találkozunk újra.
Minden napra került egy fénykép, egy kis meglepetés (rágó, gumicukor, tic-tac, dinós tetoválás, focis matrica stb.) és egy állatos találós kérdés vagy egy állatos vicc.
Íródott természetesen egy levél is, amelyet a harmadik napon kaptak meg a gyerekek. Arról szólt, hogy mennyire hiányzik és várjuk haza, de reméljük rettenetesen jól érzi magát:-))) Még a bélyeg is házilag készült.
És természetesen ebbe is került fotó. A hátoldalra pedig apa és anya rajza:-))
A levél felolvasása természetesen a felnőttekre várt, akik maguk is meghatódtak a szívhez szóló üzenetektől.
Mi ezekkel a lélekmelegítőkkel engedtük első tábori útjára gyermekünket:-)))A folytatásból pedig majd az is kiderül, hogy érezte gyermekünk magát élete első "ottalvós" táborában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése