Előadás volt az oviban. Szeretni való történet Kisvakondról (Zdenek Miler), aki meg akarta gyógyítani barátját, az egérkét. E nemes célból pedig felkerekedett és bejárta a világot, hogy kamillavirágot szerezzen a gyógyításhoz. A gyermek emlékezett, arra; ami nekem már rég a feledés homályába veszett. Egy náthás téli estére, amikor takaró alatt kellett inhalálnia. Kamillavirágból, bodzából és mentából főzött tea fölött vette a mély levegőket, fején puha takaróval és szenvedett. Nem kicsit. Átéreztem a helyzetét, hiszen élénken élt a kép a fejemben arról a kislányról, aki könnyek között toporzékolt, amikor ugyanilyen módon próbálták kikergetni testéből azt a fránya meghűlést. Valamivel a kanna felett kellett tartani a gyermeket, így kelt életre Bodza Anyóka, aki, mint tudjuk, bent lakik a kannában, és ha nagyon erősen nézzük a teafüvet, akkor kilép, hogy mesét mondjon. Andersen csodálatos meséjének csak a címe jutott eszembe, de ha már belekezdtem a történetbe, hát folytattam. Nem tudnám felidézni, miről is szövődött a mese fonala, de róla szólt; arról a kis szenvedő, szőke fürtös fejecskéről a takaró alatt.
A Magyar Értelmező Kéziszótár így ír a gondoskodás szó jelentéséről = eltart, ellát, istápol, segít, gyámolít, támogat, gondoz, gondját viseli, gondja van valakire, ápol, táplál, törődik valakivel, felkarol, pártfogol, szemmel tart, foglalkozik valakivel…Gondoskodni sokféleképpen lehet, de csak egyféleképpen érdemes. Szívvel és lélekkel. Különben, csak rideg, kötelességtudat és a fenti lexikonszerű meghatározás marad.
Vannak gyerekek, akiknek a legjobb ételek jutnak, de soha egy Neked sütöm sütemény. Akiknek drága ruháik vannak, de soha egy Neked varrtam jelmez. Akiknek a legújabb játékok hevernek a szobában, de soha egy Neked rajzoltam, építettem, barkácsoltam figyelmesség vagy kuporodjunk össze a szőnyegen együtt lét nem adatik meg. Akik a legkiválóbb iskolába járnak, de soha egy „anyaszendvics”, egy gondosan elrejtett meglepetés nem jár az uzsonnához, akikkel nem örülnek együtt, a füzet szélén ragyogó csillag miatt. Akiknek megszámolhatatlan könyvük van, de nincs, aki oda üljön az ágyuk mellé mesélni, meghallgassa és megvigasztalja őket. Nincs egy történet, ami róluk szólna. Ezek a gyerekek bár mindenük megvan: szomorúak, magányosak és folyton dideregnek. Mert bár „gondoskodnak” róluk, a melegség mégis hiányzik a „nagy gondoskodásból”. Hiányzik az a vékony pókhálószerű fonal, amelyet az emlékezés sző nap, mint nap, hosszú évek alatt. Emlékezés az apróságokra, az érintésekre, a kicsi titkokra, Bodza Anyóra, a csak Neked dolgokra. Egészen addig, amíg a vékony pókhálóból vastag és erős, elszakíthatatlan kötél sodródik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése