2011. február 18., péntek

Kicsi, gyors és rémesen finom!

A fiam beszaladt a konyhába és velősen közölte: kicsi legyen és rémesen finom! Már viharzott is volna tovább a dolgára, de még odavetette: és gyorsan mami, mert éhen halok! Mosolyt csalt az őszinte gyermeki mohóság az arcomra. Kinéztem az utcára, a szürkeségbe burkolózó házakra, a fagyottan álldogáló járművekre, szemem követte a didergéstől kergetett emberek útvonalát. Most valami meleg, puha, édes kellene…És akkor eszembe jutott barátnőm sokszor ajánlgatott fánkja. Legutóbb azzal várt minket a forralt boros, beszélgetős délutánra. Meglátni (vagyis megízlelni) és megszeretni egy pillanat műve volt (főleg miután pár perc alatt elkészült vele). Így most kielégítve apróságom óhaját újra tapsoltam, az ízletes süteményt.
Lehet kínálni reggeli helyett (annyi idő elkészíteni, mint egy tojásrántottát), laktató első fogás után az ebédhez, uzsonnára forralt bor (gyerekeknek tea, kakaó, forró csoki) mellé.
2 dl kefir, 1 tojás, 20 dkg liszt, 2 ek cukor, 1 kk sütőpor, 1 vaniliáscukor. Az összetevőket jól kikeverjük. A sűrű masszát olajba mártogatott evőkanállal forró olajba adagoljuk. Forgatva arany barnára sütjük. (Miután a fánkok felemelkedtek az olaj felszínére, én lehalkítottam a tüzet. Ha jól eltalálod a sütési hőfokot, maguktól forgolódnak az olajban. Időnként újra feltekertem a gázt.)Papíron lecsöpögtetni, aztán megporcukrozhatjuk vagy cukrozott dióba (fahéjba) is lehet forgatni. Mi különböző lekvárokkal fogyasztottuk. Szerintem ez az adag nagyon kevés, hárman dupla adagot meg bírtunk enni. (Én a dupla, tripla adaghoz sem szoktam 2 ek cukornál többet tenni.) S még egy kis boszorkányság:-) Párom édesanyja a fánkok mellé mindig tejszínhabot tálalt fel, amelybe pár kanál barack vagy eperlekvárt kevert (és azzal verte készre). Majd ebbe mártogattuk a fánkokat. 




1 megjegyzés:

gloria írta...

Nagyon gusztusos!
Mindenképpen kipróbálom!:)
(csak legyenek jobban a fiúk!)