2012. február 15., szerda

Biztosan ismeritek...

Én már teljesen elfelejtkeztem róla, amikor karácsony előtt szembe jött velem a Gondolkodó Játékok Boltjában. Hirtelen rám törtek az emlékek a hatalmas csatákról, amelyet az unokatestvéreimmel vívtunk ezzel az egyszerű, de nagyszerű játékkal. Gyorsan szemrevételeztem, hogy valóban az amire gondoltam és esetleg nem változtatták meg (modernizálták) az évek során. És lám nem! Minden maradt a régiben. Ez kell nekem és máris a kosaramban találta magát. A játék tartalmaz egy hatalmas táblát, rajta a világ főbb állatainak képével, ugyanolyan kártyát, amelyen pontérték is van.




Dobókocka nincs hozzá, mert lólépésben kell az állatokat megszerezni (levadászni), csak 8 bábu (minél többen játszunk annál élvezetesebb). A játék célja, az állatok megszerzése, a legmagasabb pontértékre szert tenni.Karácsonykor már rettenetesen izgatott voltam, vajon a kisfiamnak is akkora élmény lesz, mint annak idején nekünk? Nem. Jött a hideg zuhany...Csak kibontotta Szentestén, majd végignézte ahogy másnap játszunk a családdal közösen, de semmi érdeklődést nem mutatott iránta.Persze rettenetesen csalódott voltam, s túl azon én mennyire élveztem régen, úgy gondoltam a világ állatairól is kiegészülnének ismeretei, nem beszélve azokról a kockákról, ahová nem szabad lépni, mert valamilyen veszély leselkedik ránk: lavina, emberevő törzs, tűzhányó stb.De a fenti lehetőségek sem csábították kicsi fiamat. A játék az ünnepek után felkerült a polcra és feledésbe merült, egészen egy héttel ezelőttig, amikor is állatos kártyákat kerestem egy kitalálós játékhoz.S akkor hirtelen megtört a jég. Azóta maratoni partikat játszottunk az "Élve fogd el" társassal. S igen, neki tegnap pont úgy csillogott a szeme, amikor övé lett az oroszlán, mint annak a barna kislánynak úgy 30 évvel ezelőtt:-))))





1 megjegyzés:

Ági meg az angyalai írta...

Hopp, ez kimaradt az életemből, nem ismertem eddig. Hála neked most már igen.

Ági