Hétköznapi szomorúság...

Elmúlás:-(((

Egy almafa emlékére...

Elhunyt Lillafüreden, 2012. augusztus 13-án. Élete során adott sok árnyat, színeket, és zamatos gyümölcsöt. És még így elmúlva is szép perceket szerzett.

Szeretet

Szeretet...

...a homokvár, amit három órán keresztül építesz a tűző napon, majd amikor elmossa az első hullám bosszankodás nélkül újrakezded.

Tábori játékok

Folytatva a korábbi eszmefuttatást...szerencsére a gyermek kitűnően érezte magát!!! Hálás köszönet a rájuk felügyelő felnőtteknek, akik mindent megtettek, hogy gazdag és kellemes élményekkel térjenek haza!!! Kb. a harmadik éjszaka tudtam nyugodtan aludni, miután a rendszeres esti telefonos beszámolók, amik az óvónénijével zajlottak, arról tanúskodtak, minden rendben és bár természetesen hiányzunk neki, de vidám, kiegyensúlyozott és nagyon ügyes, talpraesett. Összesen két kisebb hullámvölgy volt: először amikor megkapta a levelünket és másodjára valami fiúk közötti konfliktusból kifolyólag, amikor is beszaladt a szobába, elővette a fényképünket, ráborult és két percig sírdogált. Mégis mennyire jól végződött minden, mi sem bizonyítja jobban, hogy már a megérkezéskor biztosította magát arról jövőre is mehet táborozni:-)))

A tábor témája az erdei talaj élővilága volt. Kiemelten 4 dologgal foglalkoztak: tücsök, hangya, őzláb gomba, cickány. Még a tábori szülői értekezleten kérték a nevelők, hogyha lehet a nyáron foglalkozzunk mi is ezekkel, illetve keressünk hozzá képet, verset, mesét stb. Mire elérkezett a táborozás időpontja jelentős kis anyag gyűlt össze. A mi gyűjteményünkben a következő szerepelt:

Dalok         Gryllus Vilmos / Hangyák

              Gryllus Vilmos / Gomba dal

              Gryllus Vilmos / Kis tücsök

              Gryllus Vilmos / Erdei pocsolya

Mesék      Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt (Vidám mesék)

           Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya

           Maros Krisztina: Tücsök a Holdon

      Bartos Erika: A gomba kalapja (Bogyó és Babóca kertészkedik)

         Bartos Erika: A tücsök eltörött hegedűje (Bogyó és Babóca zenél)

            Csukás István: A téli tücsök meséi

            Mi? Micsoda? - Junior sorozat: Az erdő

            Mit? Miért? Hogyan? -Ravensburg sorozat: A rovarok

Versek        Pákolitz István: Hangya

              Zelk Zoltán: Az okos tücsök

Játékokat is igyekeztünk készíteni a témához. 36 db-os hangya memória játékot.

Készült még egy kedves tojástartós játék:-)))

 

Egy kidíszített 10-es tartóba beleragasztottunk képeket. Szükségünk volt még egy kavicsra.

Lecsuktuk a dobozt és jól megráztuk. A kis kő megpihent valamelyik képen. Ezt jelöltük a lapunkon. A küldetés összegyűjteni a megadott figurákat. Akinek előbb sikerül az győz!

A következő pedig egy monotóniatűrés, koncentráció fejlesztéséhez kiváló kis játék. A hangyák katonás rendben állnak, csak néhány lóg ki a sorból. Keressük meg a rosszcsont hangyákat!

A kedvencünk pedig ez a memóriát, figyelmet fejlesztő nagyon vicces feladvány (legalábbis mi rendre elnevetjük:-)))El kell végezni az ábráknak megfelelő feladványokat! Cickánynál tapsolni, tücsöknél füttyenteni, gombánál bólintani, hangyánál dobbantani, fánál csettinteni kell. Aki elrontja kiesik! Ha már nagyon jól megy a játék, lehet mérni is az időt. Ki képes egy sort gyorsabban, hibátlanul befejezni?

Gyűjtöttünk még pár ide vágó közmondást, találós kérdést is. Majd az egészet albumba fűztük (mondjuk a tojástartót csak mellékeltük:-)))

 

Tábori lélekmelegítő

Nem tudom mások, hogy vannak ezzel, de én rettenetesen izgultam. Mégiscsak az első táborozásunk. És mégiscsak óvodás. Szóval kellően stresszeltem magam az indulás előtt. Nem azért, mert nem bíztam a rá vigyázó felnőttekben (ráadásul ment a saját óvónénije is) vagy mert az járt az eszemben, mi lesz ha megbetegszik, baleset történik vele, hanem folyamatosan egy mondat mocorgott az agyamban, mi van ha utálni fogja? Mi van ha büntetésként éli meg az egy hetet? Mi van ha rendszeresen sírdogál és szíve szerint haza szaladna már az első napon? Mit fog gondolni, miért küldtük el egy olyan helyre, ahol pocsékul érzi magát? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben, amitől a tábor előtt már aludni is alig bírtam. Pont azért, mert nem tudtam mennyire fogja elveszettnek érezni magát ott a messziségben, igyekeztem minden kapaszkodóval ellátni. Otthonról kellett egy cipős dobozt vinni a kézműveskedéshez, kincsgyűjtéshez. Nem kérték, hogy díszítsük ki, én mégis "becsomagoltam".

A lakat csak dísz rajta. Körben a fűben pici állat szemek figyelnek. Ebbe kerültek a jégkrémes pálcikák, üres gyufásdobozok, színes ceruzák.

Belül pedig helyett kapott egy fotó rólunk. Ha nagyon hiányoznánk...:-)

Családi fényképet egyébként az óvónénik is kértek, hisz ez nagyon fontos hiánypótlással bír, messze a családtól a kisgyerekeknek.A kerettel kicsit elbíbelődtem, de végül nagyon szép nyári hangulatú lett.

Jobb oldalán valódi kövek vannak:-)))

Készült még egy tábori naptár, amely segítségével figyelhette mennyi idő telt már el a hétből és mikor találkozunk újra.

Minden napra került egy fénykép, egy kis meglepetés (rágó, gumicukor, tic-tac, dinós tetoválás, focis matrica stb.) és egy állatos találós kérdés vagy egy állatos vicc. 

 

 

Íródott természetesen egy levél is, amelyet a harmadik napon kaptak meg a gyerekek. Arról szólt, hogy mennyire hiányzik és várjuk haza, de reméljük rettenetesen jól érzi magát:-))) Még a bélyeg is házilag készült.

És természetesen ebbe is került fotó. A hátoldalra pedig apa és anya rajza:-))

 

A levél felolvasása természetesen a felnőttekre várt, akik maguk is meghatódtak a szívhez szóló üzenetektől.

Mi ezekkel a lélekmelegítőkkel engedtük első tábori útjára gyermekünket:-)))A folytatásból pedig majd az is kiderül, hogy érezte gyermekünk magát élete első "ottalvós" táborában.

A nemeshanyi vízimolnár dédunokája

Él Nemeshanyban egy ember, Elemér bácsi. Az utolsó vízimolnárok egyikének dédunokája. Ül a malom kertjében, az öreg háromlábú fonott széken és őrzi egy letűnt kor emlékeit. 

Ahogy Elemér bácsi mesél, úgy nem mesél senki! Életre kell előttünk a malom, látjuk a fehér kötényes dédapát, aki molnárként nagy tiszteletben álló férfiú volt, ott Nemeshanyban az 1900-as években. Mert ő nem csak kiváló molnár volt, hanem egy talpig úriember, aki a malom kapuját ing és nyakkendő nélkül soha sem hagyta el.

Elemér bácsi mesél, kedvesen, türelmesen a Pestről jött messzi népnek és örül, hogy érdekel a története, vagy a malom története. Nem tudni melyik kié. Összeolvad, egybemosódik, mert a malom, a molnárság az ő családja, csak így együtt léteznek. 

 

Elemér bácsi nem panaszkodik, pedig 1952-ben elvette az állam a malmot, s ezzel mindent elvett, ami valaha fontos volt nekik. Aztán a 70-es években visszavásárolhatták és azóta mást sem tesz fiú, unoka, dédunoka, ükunoka csak igyekszik őrizni egy darab történelmet.

 

Az ősz hajú, kék szemű Elemér bácsi nevet és a hatéves szőke, kék szemű kisfiú visszanevet rá. Mennek kéz a kézben felfedezni a malom történetét. 

Kiszorulunk a meséből, kívül állók leszünk. A háttérből figyeljük őket. A nagy tenyér vezeti a kicsit. Mázsálnak, forgatják a fogaskereket, szitálnak, zsákolnak közben csillog a szemük. 

Repül az idő, pedig már lassan másfél órája barangolunk a malomban.Közben megtudjuk hová lett a Kígyós patak, mi a különbség az alulcsapott és a felülcsapott vízikerék között, hol pihentek a gazdák amíg várták, hogy lisztté váljon a gabona.

A malomból kilépve a takaros kis portára, ízelítőt kapunk a magyar őshonos állatokból. Elemér bácsi könnyedén leszakít pár szomorúfűz ágat és az izgatott szőke fiúcska máris boldogan lép Matyi szamárhoz, Rómeóhoz a kecskéhez vagy a gyönyörű szürke marhához, s kezdődik a barátkozás.

Nehezen indulunk útnak. Vissza-vissza lépünk, a hídon nem akaródzik áthaladni. Apa még egyet és még egyet kérdez, továbbfűzi a beszélgetés fonalát, a gyermek fotóz, minden fűszálat, virágot, követ. 

Félünk, ha beülünk az autóba elillan valami, ami egy rövid időre a mienk is volt.De aztán eljön a búcsú szomorú pillanata, amikor indulni kell, de tudjuk vagy inkább érezzük, ide még visszatérünk, Nemeshanyba, a molnár dédunokájához, akit Csizmadia Elemérnek hívnak.

 www.csizmadiavizimalom.hu