2012. május 20., vasárnap

Bailavidrum-Erdőben tekergés a magyar népmesék birodalmában

Kedves Barátaink invitálásának tettünk eleget vasárnap. Erdei barangolásra hívtak minket a magyar népmesék birodalmába. Mi persze nem mondtunk nemet, mert nagyon szeretünk túrázni és különösen kedveljük a magyar népmeséket, a barátainkról nem is beszélve:-). A program, amelyet néhány lelkes civil tájfutó szervez minden anyagi segítség nélkül pusztán "szerelemből" Pilisszentkereszten zajlott a Szurdokban (és ingyenes volt). A részt vételhez regisztrálni kellett, ami után megkaptuk a biztonsági nyilatkozatot és a részletes információkat tartalmazó levelet. 


Reggel 10.00-kor meg is jelentünk az indulási ponton. Ahol akkor már elég sok család várakozott kisebb- nagyobb gyerekekkel. Már akkor éreztük, hogy ez egy fantasztikus program lesz. Mindenki mosolygott, türelmesen és  kedvesen sokadszorra is választ adtak ugyanarra a kérdésekre, majd leadtuk a biztonsági nyilatkozatokat és megkaptuk a rajtszámokat és egy mesetérképet. A biztonsági nyilatkozat a velünk lévő két "idősebb" majdnem 6 és majdnem 8 éves gyermeknek kellett, akik egyedül vágtak neki az erdei mesebirodalom meghódításának. Rettenetesen büszkék voltak magukra és természetesen mi is rájuk. Eltántoríthatatlanok voltak céljuktól, hogy ők egyedül legyőzik a kijelölt akadályokat. Az indító hölgy azért többször is megkérdezte, tényleg egyedül szeretnének indulni, de a fiúk határozottak voltak, mi pedig bólogattunk, hogy bizony-bizony mi bízunk bennük nem lesz semmi baj (egyébként rettenetesen nagy volt a biztonsági készültség és mindenhol felnőtt hemzsegett). A családok vagy gyerekek 1 percenként lettek indítva, így az elején volt egy kis torlódás, de úgy az ötödik állomás körül már szét szakadt a mezőny. Mi még a harmadik akadálynál tudtunk integetni a fiúknak, de aztán szem elől tévesztettük őket. Összesen 10 ponton kellett pecsételni és feladatokat teljesíteni. A teljesség igénye nélkül: Találkozás a segítővel, aki egy öreg anyó volt és illendően kellett megszólítani, különben nem árulta el, hogyan győzhetjük le a sárkányt stb. Énekelni a sárkánybarlangnál, Kötélen felkapaszkodni az alvilágból a földre, Megkeresni az égig érő fát, Segíteni a tündérnek...


Az út végén sütemény (amit a szervezők sütöttek a gyerekeknek), egy marék kacagó-gyöngy, a "királyi vár" és zenészek várták a részt vevőket. Mikor célba értünk a két fiú nevetve futott hozzánk és elhalmoztak minket a kérdéseikkel: - Ti is lecsúsztatok a zsákokon? Ti is kaptatok kincset? Meghúztátok a Koponyányi Monyók szakállát? Szóhoz sem hagytak jutni minket csak mesélték az élményeiket. Mi pedig legalább olyan boldogok és büszkék voltunk, hogy mindent végigcsináltak egyedül, sőt az összes pecsétet begyűjtötték és leadták a sorszámukat a tombolához is. Ekkor már hemzsegtek a családok a kis tisztáson és bizony kígyózó sor állt a regisztrációnál. 



Egy árnyas fa alatt piknikkeltünk, hallgattuk a zenét majd nyakunkba vettük a szurdokot (természetesen egy másik szakaszát, mint ahol a rendezvény zajlott). Hatalmas sziklákon mászkáltunk, hallgattuk a madárcsicsergést, gyíkokat lestünk a napsütésben, megfigyeltük a szorgalmas és hasznos erdei hangyákat, láttunk rózsabogarat, kék nünükét, futóbogarat. Találkoztunk barlangászokkal, akik épp egy barlang feltárásában vettek részt és nagyon segítőkészen meséltek az ott folyó kutatómunkáról.  Mire visszaérkeztünk már csak a befutókra vártak az indítások befejeződtek. A sorszámokkal egy tombolán is részt vettünk , ahol madaras kártyát nyertünk, a barátaink pedig egy dominót ( a szervezők ezt is a saját pénztárcájukból állták). A nap végére nagyon elfáradtunk, de nem győztünk hálálkodni barátainknak, hogy felhívták a figyelmünket erre a lehetőségre.Indulás előtt megköszöntük a szervezőknek is, akik ezt a fantasztikus eseményt létrehozták és kérés nélkül ígéretet tettük, ahol csak lehet hírét visszük a rendezvénynek. Saját honlapjuk nincs, de ha beütitek a keresőbe, hogy Bailavidrum , akkor a facebook-on ráakadtok. Ajánljuk minden gyermekes családnak, aki csak egy kicsit is szereti a természetet, a mesét, a játékot !A visszaigazoló levélben sok értékes információ mellett ez a pár mondat állt,ami engem végtelenül magával ragadott.

"Ne vigyél magaddal semmi mást, csak a fényképeidet!
Ne hagyj itt semmi mást, csak a lábnyomod az úton!

Az erdő nem más, mint szikla, kövek, egy kis föld rajta és gyökerekkel kapaszkodó zöldellő élet. Vigyázzunk rá!"











1 megjegyzés:

Minden lében 4 kanál írta...

Éva köszi, hogy megosztottad és beszámoltál az élményeitekről!
Valamikor szerét ejtjük mi is ennek a jó kis kirándulásnak a mesék birodalmába.

Honnan lehet hírt kapni, hogy mikor van pontosan ilyen túra? (a facebookon már rájuk like-oltam őket)

Puszi
Glóri