Máté Angi nevével 2009-ben találkoztam először, amikor megnyerte az Arany Vackor díjat. Akkor és ott elhatároztam, hogy amint megjelenik a meséje, azonnal lecsapok rá és felkerül a gyerek polcára.Úgy éreztem valami különös varázslatos világba csöppenhetünk Angi történetei által, a nyelvezete pedig fület gyönyörködtető. Igazából nem derül ki, hogy az általa használt szavak, szóösszetételek, kifejezések, valós, létező, élő szavak vagy az írónő által képzett nyelvújítás termékei, esetleg születési helyének (Vajdahunyad) sajátos szókészlete jelenik meg meséiben.Nyelvezet tekintetében én Kányádihoz érzem közel a történeteket.Mert csak Kányádinál pilinkél a hó, csak Máté Anginál muszog a sündisznó...
A Volt egyszer egy kötet Szulyovszky Sarolta illusztrációival fűszerezve 19 történetet mesél el. A mesék egyszerű, ismerős hétköznapi dolgokról szólnak. Kőről, nyárról, pocsolyáról, kemencéről, lázról...nem egyszerűen, nem hétköznapian.
"Aztán csak néztek egymásra,a két barát, a két hasonlító, és ámuldoztak. Főleg a költözködős Nap ámuldozott. Még olyat is mondott, hogy hűha, aztán leszöszmögte bajuszáról, szempillájáról a pici, esernyőforma pihe-puhákat, csokorba kötötte, és visszabiggyesztette a pipaszár végére.- Visszavirágítottalak- mondta, eligazítva a kilógó szöszöket. S kacagtak, kacagtak, mert ez így jó volt."
Rendszeresen elővesszük, forgatjuk, mesélünk belőle és róla. Mert könnyedén előfordul, hogy míg halad velünk a történet, feltolulnak elfeledett emlékek, amelyet feltétlenül meg kell osztanunk a másikkal.Lágy, megnyugtató dallama a kisebbeket, akik talán kevésbé értik még a hasonlatokat, metaforákat- is elringatja, a nagyobbak pedig már felismerik a szavak mögött rejtőző varázslatos világokat.Azt hiszem nyugodt szívvel ajánlható az általános iskolásoknak olvasmányként, de még a nagyobbaknak is szövegelemzésre.
Máté Anginak azóta több könyve is napvilágot látott: Mamó, Ez egy susogó levél, Kapitány és Narancshal.
A Kapitány és Narancshal (Rofusz Kinga rajzaival)gyermeknapi szerzeményünk. A történet igazi életbölcsességeket tartalmaz barátságról, magányról, összetartozásról."Most elmegyek, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a legjobb lenni." Nem ezt keressük mindannyian? "A keresés az, amikor menni kell."S megyünk is mindig, mindig keresünk valamit. A mesék Kapitányról és Narancshalról Budapesten játszódnak. De ez finoman, sejtelmesen van beleszőve a mesékbe, úgy, mint a többi fővárosi helyszín. Szándékosan nem hívtam fel a gyermek figyelmét erre a mozzanatra, vártam vajon felismeri-e az ismerős részeket. Egyszer csak felragyogott az arca: - Anya, a Kapitány a Lánchídon lakik, és a Duna hömpölyög alatta. Ezek a kis felismerések még kézzel foghatóbbá, közelibbé, igazán neki szólóvá varázsolták a történeteket.
"S már bugybogtatta is kifele a csövén a sok száz liter tejet, ömlött végig a terjeszkedő fehér lé mindenen, utakon, járdaszéleken, majd megfagyott. Így történt, hogy azon a fagyos délutánon tejcsicsonkává lett a világ: fehér tükör, kifordított fürdőkád."
Vegyétek kézbe Máté Angi műveit, s aztán újra és újra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése