Sweet hearts 1. sorozat

Ezek az édes szívecskék ugyan nem Valentin napra készültek, de valószínűleg arra is kedves ajándékként szolgálnának!

 

Készül már a 2. sorozat (ezt nem fenyegetésnek szánom:-) abban is lesznek csajos, fiús, retrós darabok.

Mindenkinek kell egy láda...

Szerettünk volna valami maradandót adni. Ami őrzi a születése emlékét,amit magával visz az élet hosszú - hosszú útjára jelképesen és a valóságban is. Már régóta a kis gazdája tulajdonában van ez a behemót utazóláda szerűség, de még idő kell, mire azt fogja jelenteni neki, amit nekünk. Reméljük ott lesz vele az egyetem kollégiumi szobájában, az első kis garzonlakásában és később a családi ház dolgozó szobájában. Az unokáink pedig csodálkozva mondják: apának szuper kincses ládája van:-) S majd amikor ők is apukák lesznek előkerül, valahonnan egy poros, félhomályos padlásról és újra megtelik élettel. Tegnap délután egyedül voltam. Pakolgattam és megakadt a szemem a ládán. Szórakozva kinyitottam és meghatottan időztem el a benne fellelhető kaotikus renden. Ugráló kötél, tűzoltósisak, hálózsák, legósdoboz, gitár, apai kéz által megvalósult űrhajó, verdás díszcsomagoló, indián íj, hangokat adó kormány, kiszuperált gyerekporszívó, térdvédő, horgász háló és még számos apróság, amely mind egy-egy szép pillanat emlékét őrzi. Ha lehetne, megállítanám az időt. Mert ez itt és most, jó. A sok apró cseprőséggel a nagy-nagy ládában. 

Az a régi, rongyos szakácskönyv

Minden családban van egy nagymama, keresztmama, nagynéni, aki a világ legfinomabb süteményeit tudja elkészíteni. És van neki egy régi, rongyos szakácskönyve a saját receptjeivel, amire mindig sok a jelentkező, hogy ki szeretné megőrizni a jövő nemzedéke számára. Nálunk a dédi volt ez a csodálatos lény, de sajnos a barna, elnyűtt szakácskönyv a gömbölyű kis betűivel már elveszett. Csak pár receptet őrzött meg az emlékezett.Ennek a finom, pikáns sajtos perecnek története van. Minden évben csak kétszer készítette a dédi, pedig mindig szinte azonnal elfogyott. Ez a két alkalom a Húsvét és a Karácsony volt. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan módon a nagyi, az anyu, a keresztanya és már én is, csak ezeken az ünnepeken készítem. Néha feltámad bennem a vágy, hogy neki vessem magam egy szimpla hétköznapon, de aztán újra - és újra megfutamodom. És már készül a saját, barna szakácskönyvem, apró gyöngy betűkkel…

Sajtos Perec

28 dkg liszt

14 dkg margarin

14 dkg ementáli sajt reszelve

1/2 sütőpor

1 dl tejföl

só

reszelt trappista (szóráshoz)

A hozzávalókat összegyúrjuk. 2 órát pihentetjük hűtőben (de ha előző estétől alszik a hidegen, sem sértődik meg:-))Ujjnyi vastagra kinyújtjuk, majd perec szaggatóval kiszaggatjuk, tojással megkenjük, reszelt trappistával megszórjuk. Előmelegített, forró sütőben, arany színűre sütjük. Érdemes dupla adagot készíteni, mert a fentiek csak a kóstoláshoz elegendőek:-)))

Boldog, Békés Új Esztendőt!

Minden családnak megvannak a maga szokásai, hagyományai, történetei, szólásai...S ez nagyon jó, mert ettől lesznek meghittek a hétköznapok. Így év végén két mondás jut újra és újra az eszembe, amely elkísért bennünket az elmúlt évben és amely igazából a gyermek kedvenc útravalója:

- Ahol akarat van, ott erő is!

- Aki bátor, az kiáll magáért! A legbátrabb kiáll másokért!


Békés, Boldog Új Esztendőt!

Kultúrális ajánló

 Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az alábbi programokat, amelyek nagyon tetszettek nekünk:

Benedek Elek: Világszép nádszálkisasszony - Új Színház

Minimál díszlettel, különösen jó színészi játékkal, klasszikus mese, kicsit nagyobb gyermekeknek, bár a mi alig 5 évesünk nagyon élvezte (köszönhetően színházba járó múltjának és anya ráhangoló meséjének:-). A ló (aki gebe, majd később paripa) különösen mély nyomokat hagyott bennünk. A fogazatán és a mimikáján kívül semmi sem jelezte négylábú mivoltát, mégis az egyik legkifejezőbb figurája volt a történetnek.

 

 Fazekas Mihály: Lúdas Matyi - Madách Színház

Vidám, zenés darab a klasszikus történet feldolgozásával, rengeteg humorral. A libák elképesztőt alakítottak, főleg Galiba Liba:-))) Azt hiszem a szülők legalább olyan jól szórakoztak, mint a gyerekek!

Perrault: Csizmás Kandúr - Budapesti Bábszínház

Ezt a darabot már régóta készültünk megnézni. Örs rendszeresen megjegyezte, hogy mikor megyünk már a Csizmás kandúrra. Igazából nem is tudom honnan hallott róla, mert én nem emlékszem, hogy meséltem vagy szóba hoztam volna. Szép és igényes kiállítású darab. A varázsló óriás kicsit félelmetes benne, több kisebb gyermek megijedt tőle és sírt. Bár azt hiszem eleve 5 éves kortól ajánlják.

Tititá- Nemzeti Táncszínház

„Kalandra fel Ritmusországba, hol taktusra jár a gyerekek keze, feje, lába! Tititá, tátiti, gyertek velünk játszani! Itt minden kipróbálható, fazék, födő, fakanál megszólaltatható! Hallasd a hangod, dobogjon a lábod, üsd össze a tenyered, soha meg nem bánod!” – így szól a kikiáltó, aki nem más, mint Novák Péter, az előadás főszereplője, mozgatója, ceremóniamestere. Elsősorban arra hívja fel figyelmünket az interaktív előadás, hogy a hétköznapjainkban mennyi zaj vesz bennünket körül, de ez mind átfordítható zenévé. Zenével kelünk reggel és zenével fekszünk este. Mert a zene jó, mert a zene szép és mert a zene kell!

Nemcsak a műsort ajánlom szívesen, de felmehetünk Siklóval a várba és a darab végén még a kivilágított Budapestben is gyönyörködhetünk. Átsétálhatunk a csodálatos Lánchídon. Megérkezve a Deák térre elvegyülhetünk a sétáló utca és a Vörösmarty téri Adventi vásár forgatagában, amelynek különös hangulata újra és újra  elvarázsolhat bennünket (csak ne lennének mindig olyan sokan:-)))

Hétköznapi semmiségek.....

1./ Beszélgetünk az őszről:

- Milyen az ősz színe?
- Rozsdabarna, napsárga, olajzöld, rőtvörös, sárga, barna, vörös, bordó...

-Milyen az ősz hangja?
-Szélsuhogós, levélhullongós, sziszegős, reccsegős, roppanós, pattogós, károgós, koppanós....

-Milyen az ősz illata?
- Sült gesztenye, sütőtök, almás pite, szilvás lepény, füstös...

-Milyen az ősz íze?
- Sütőtök, gesztenye, dió, mogyoró, alma, körte, szilva...

2./ Fekszünk a szőnyegen, előttünk dió, mogyoró, mandula sormintának elhelyezve. Megegyezünk, ha a dióra mutatok tapsolni kell, ha a mandulára dobbantani, ha a mogyoróra fütyülni. Addig nincs is baj amíg a gyerek csinálja, de aztán fordítani akar. Most ő mutat én produkálom magam. Ez is jól megy amíg fütyülni nem kell. Akkor csak nem akar sikerülni,  nevetek helyette. És onnan kezdve, minden mogyorónál ugyanez van. De most már ketten gurulunk a szőnyegen és göcögünk:-)

3./ Gombsütit készítünk. Cérnának gumicukrot fűzünk bele.
- Kérsz?- kérdezi a gyerek (tudja, hogy gumicukor függő vagyok:-)
- Igen- és elkapom a hosszú kígyó másik végét. Ő kacagva függ az egyik végén, én a másikon. Próbálunk   gyorsabban a végére érni. Középen összeér az orrunk, én elharapom, ő nevetve beszippantja.

Mécses

LXXIX.

Halottainknak is van történetük. Eljön a nap, amikor megenyhülnek s megengedik: örüljünk annak, hogy éltek. Azon a napon mosolyogva mesélünk arról, milyen patáliát csaptak egyszer, amikor nem engedtük, hogy csípős paprikát tegyenek a levesbe, s egyszerre csak észrevesszük, hogy elönt a hála, amiért éltek. S amiért tovább élnek minden cseresznyepaprikában.

CXIII.

A kövek hűséges őrzői a halottaknak: ott a helyük a sírokon. De a temetőkerti virágokkal valami nincs egészen rendben. Hogy jönnek hozzá, hogy ott viruljanak, színeskedjenek és szépelegjenek?

- Hát még ahhoz, hogy elhervadjanak!

LIII.

Az élő csak szól, csak megörül, csak vállon érint, és odaadja a gyufát. De a halott ezerszer újra megteszi ugyanazt a mozdulatot, mint kezdő színész, aki örökkön-örökké újra próbál. Sűrűbben van jelen, mint az élő, és néha még mentegetődzik is miatta, mondván:

-"nem kellett volna ennyire szeretned- nem én tehetek róla."

/Ancsel Éva: Bekezdések az emberről/

Délutáni töprengések...

Jó ha valakinek van apukája! Ha pedig olyan apukája van, mint a kisfiamnak, akkor különösen jó! Ez miért jutott hirtelen eszembe?Mert itt ülök vasárnap késő délután egy forró latte macchiatoval a kezemben és hallgatom a csendet. Ez ritka dolog! Azt hiszem mindenki tudja és értékeli is, akinek gyermek van a háznál. Apa a kisfiával és az unokanővérkével biciklizni van. Méltánytalanul vagy jogosan (erre talán csak a pszichológusok vagy szociológusok tudnának helyes választ adni) kevés szó esik a férfiak családi szerepvállalásáról. Pedig ott vannak ők vagy legalábbis egyre többen, akik annak ellenére, hogy erőn felül dolgoznak és gondoskodnak rólunk, aktívan kiveszik a részüket a család mindennapjaiból. Ők azok, akik nem csak a diplomaosztáskor vagy a táncbemutatón, sportversenyen düllesztik ki a mellüket, hogy lám-lám az "én gyerekem", hanem elhordják a táncpróbára, balettcipőt hajkurásznak, hajat szárítanak az uszodában és türelmesen századszor is elmagyarázzák a 2x2-őt. És ők azok is, akik éjjel tartják a hányó gyerek fejét, kiskanalanként diktálják bele a teát és körbejárják az ügyeletes patikákat a felírt gyógyszerért. Akiknek nem derogál megfogni a porszívót, a szőnyegen brümmögve autóversenyt játszani. Biztosan hosszan lehetne még sorolni, nyilván családonként változó szituációkkal, de most nem tenném. És ömlengeni sem szeretnék a "mi apukánk" iránt, ezért csak álljon itt a mai napja:

Reggel ágyba hozta nekem a kávét a kisfiúnknak meg a szigorúan habos kakaót:-)

Gyermekkel az ölében végignézte Dóra és Diegó kalandjait:-))

Leszedte a megszáradt ruhát:-)))

A tegnapi nagy tök mellé ma kifaragták a fiúk a kisebbet is :-))))
Összeraktak egy szuper versenypályát, amihez még boxot is építettek:-)))))
A gyermek választhatott, hogy a Vízraktérbe mennek színházi előadásra vagy uszodába, végül usziztak:-))))))
És most délután van és bicóznak:-)))))))
+ (a ráadás)
Holnap pedig leadjuk helloweenezni a gyerkőcöt és engem visz el moziba meg vacsorázni:-))))))))

Gyerekszáj

Lapozgatjuk a National Geographic Kids című kedvenc újságunkat, amelyben hirtelen feltűnik egy jegesmedve képe. A Fagy Birodalma csodálatos kiállítást hirdetik vele. Beszélgetünk róla, hogy nemsokára elmennek megnézni az ovival a kiállítást. Majd eszembe jut (vajon emlékszik-e rá a gyerek, mit meséltem a nagy fehér mackóval kapcsolatban) és megkérdezem:

- Kisfiam, hol is él a jegesmedve?

Mire a gyerek döbbenten rám néz.

- Úristen, olyan messzire megyünk az ovival, repülővel?!:-)))

Szintén a kiállítás kapcsán fókuszban vannak a jeges állatok. A gyerek Larousse Enciklopédiában olvasgatunk a pingvinekről. Épp ott tartunk, hogy miután jóllakottan, nyáron a nőstény pingvin visszatér a párjához, aki egész télen vigyázott a tojásokra...Fiam rámutat egy képre, amin a hím pingvin  óriásira tátja a száját, amelyből hangjegyek szállnak fel:

- Anya, most a hím pingvin énekel vagy leüvölti a nőstény fejét?:-)))

Szösszenetek egy szülői értekezletről....

Pedagógus:- Akkor kedves szülők kérünk egy ollót a gyerekeknek!
Szülő:- Minden gyereknek külön?
P:- Igen, természetesen gyerekenként.
Sz:- Olyan ollót ami vág is?
P:(értetlen tekintet)- Igen.
Sz: - Vágni fognak?
P:- Igen, szeretnénk.
Sz:- Akkor tehát papírt fognak vágni?
P:- Papírt is.
Sz: - Olyan legyen ami életveszélyes?
P: -Minden olló lehet életveszélyes.
Sz: - Akkor tehát kiszúrják egymás szemét.
P:- Nem. Nem engedjük, hogy kiszúrják egymás szemét.
Sz:- Jó akkor tehát olyan olló kell, ami vág is?