Szerettünk volna valami maradandót adni. Ami őrzi a születése emlékét,amit magával visz az élet hosszú - hosszú útjára jelképesen és a valóságban is. Már régóta a kis gazdája tulajdonában van ez a behemót utazóláda szerűség, de még idő kell, mire azt fogja jelenteni neki, amit nekünk. Reméljük ott lesz vele az egyetem kollégiumi szobájában, az első kis garzonlakásában és később a családi ház dolgozó szobájában. Az unokáink pedig csodálkozva mondják: apának szuper kincses ládája van:-) S majd amikor ők is apukák lesznek előkerül, valahonnan egy poros, félhomályos padlásról és újra megtelik élettel. Tegnap délután egyedül voltam. Pakolgattam és megakadt a szemem a ládán. Szórakozva kinyitottam és meghatottan időztem el a benne fellelhető kaotikus renden. Ugráló kötél, tűzoltósisak, hálózsák, legósdoboz, gitár, apai kéz által megvalósult űrhajó, verdás díszcsomagoló, indián íj, hangokat adó kormány, kiszuperált gyerekporszívó, térdvédő, horgász háló és még számos apróság, amely mind egy-egy szép pillanat emlékét őrzi. Ha lehetne, megállítanám az időt. Mert ez itt és most, jó. A sok apró cseprőséggel a nagy-nagy ládában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése