Te nem vagy normális...

Pontosan ezekkel a szavakkal tért vissza kedden este, olyan 10 óra magasságában a férjem a konyhából. Meglepve tekintettem fel a könyvemből és nem tudtam mire vélni a dolgot, egyrészt mert ritkán használ ilyen erős kifejezést, másrészt mert 0 előzménye volt. Aztán gyorsan végigcikázott a fejemen, hogy esetleg a konyhában csináltam valamit (de azt már egy hete megtettem, amikor kiégettem a konyhát). Kinyitottam a hűtőt...folytatódott a mondata- ajaj biztosan valami ráesett, mert hajlamos vagyok minden cm-t beépíteni:-)))S mi jött velem szembe...? Abban a pillanatban beugrott, hogy valószínűleg az ovis farsangra készített házi krémessel szembesült.A címben elhangzó mondat természetesen a belefektetett munka miatt szaladt ki életem párja száján. Na ja, miután már egy tálca sajtos perec is arra várakozott, hogy holnap 30 éhes száj elfogyassza:-)))

Persze én rutinosan védekeztem, hogy egy perc alatt elkészült.Ő pedig rutinosan csóválta a fejét és ezzel lezártuk a témát:-)))

Főpróba

Na mi leszünk farsangon? Ninja. De persze nem csak úgy egy mezei, akármilyen ninja, hanem lego ninja! Abból is a Jay, vagyis a villám ninjája. Aki nem tudná ez a kék ninja:-)))) Speciális kék színe van, így (a fiam szerint) egyetlen kék anyag van ami hajaz a lego figura színére, a kék, fényes bélés selyem. 

Ebből készült a ruha. Rajta a polipra hasonlító figura arany festékkel, de nem lett annyi lába (vagy karja, vagy szíja vagy valami...)mint a figurán. Ezt persze egy szem gyermekem nem is hagyta megjegyzés nélkül!De mi vagyok én festőművész?:-))) 

A legbüszkébb az arany nuncsakura vagyok (fogalmam sincs hogy írják, mondják). Egy exkluzív csomagolópapír belső kartongurigájából készítettem és az óvónéninktől kapott műanyag láncszemeket festettem be aranyra. 

Nem életem fő műve ez a jelmez, de elmegy...:-)))

Újrahasznosítás:-)

Az ovinkban elég nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, a szelektív hulladékgyűjtésre. Igyekeznek átformálni a gyerekek, de elsősorban a szülők gondolkodásmódját. Márciusban indul egy zöld hónap, amelyben minden héten más és más hulladék és annak az újrahasznosítása kerül terítékre.Valamint kiállításra kerülnek a gyerekek és szülők által a fenti témában készített tárgyak. Az első általunk készített tárgy egy jópofa ügyességi játék.

 Glória ismerősünk által már említett Sári és Nemszemétke c. könyv nálunk is kedvelt, de mostanában sokat forgatjuk az Autósmesék c. könyvet, mai mesemondóktól, amelyből különösen kedvelt darab a KUK-055 kukásautóról szóló történet. Ez a kedves szemetes autó bebizonyítja, hogy a mások által kidobott felesleges, haszontalan holmik, milyen hasznosak is lehetnek némelyeknek, s kis odafigyeléssel jót tehetünk velük.

Tányéralátét

Néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek! Pl.: ikeás tányéralátét, amelyet igencsak kedvelek a színösszeállítás, na és a pöttyök miatt.

Az evésen kívül mi még másra is szoktuk használni, ha már kéznél van és olyan mutatós, na és nem utolsó sorban praktikus. Számok becslése: Szerinted 10-nél több vagy kevesebb pók fér rá az alátétre, ha minden fehér korongra teszünk egyet?

Ha minden zöld korongra teszel cukorkát, akkor melyikből lesz több a cukorkából vagy a pókból? (aztán persze számolással le is ellenőriztük)

Aztán gyakoroltuk a sorszámneveket. Tegyél az első sor 5. korongjára kék cukorkát, a negyedik sor 3. korongjára pókot, az utolsó előtti sor 7. korongjára narancssárga cukorkát!

Majd játszottunk páros - páratlan játékot.

Alkottunk kettes, hármas, négyes csoportokat a színes számoló pálcika bevonásával.

Persze még sokféle célra is felhasználható (pl. étkezésre), de nekünk most ez jutott hirtelen eszünkbe:-)))

Biztosan ismeritek...

Én már teljesen elfelejtkeztem róla, amikor karácsony előtt szembe jött velem a Gondolkodó Játékok Boltjában. Hirtelen rám törtek az emlékek a hatalmas csatákról, amelyet az unokatestvéreimmel vívtunk ezzel az egyszerű, de nagyszerű játékkal. Gyorsan szemrevételeztem, hogy valóban az amire gondoltam és esetleg nem változtatták meg (modernizálták) az évek során. És lám nem! Minden maradt a régiben. Ez kell nekem és máris a kosaramban találta magát. A játék tartalmaz egy hatalmas táblát, rajta a világ főbb állatainak képével, ugyanolyan kártyát, amelyen pontérték is van.

Dobókocka nincs hozzá, mert lólépésben kell az állatokat megszerezni (levadászni), csak 8 bábu (minél többen játszunk annál élvezetesebb). A játék célja, az állatok megszerzése, a legmagasabb pontértékre szert tenni.Karácsonykor már rettenetesen izgatott voltam, vajon a kisfiamnak is akkora élmény lesz, mint annak idején nekünk? Nem. Jött a hideg zuhany...Csak kibontotta Szentestén, majd végignézte ahogy másnap játszunk a családdal közösen, de semmi érdeklődést nem mutatott iránta.Persze rettenetesen csalódott voltam, s túl azon én mennyire élveztem régen, úgy gondoltam a világ állatairól is kiegészülnének ismeretei, nem beszélve azokról a kockákról, ahová nem szabad lépni, mert valamilyen veszély leselkedik ránk: lavina, emberevő törzs, tűzhányó stb.De a fenti lehetőségek sem csábították kicsi fiamat. A játék az ünnepek után felkerült a polcra és feledésbe merült, egészen egy héttel ezelőttig, amikor is állatos kártyákat kerestem egy kitalálós játékhoz.S akkor hirtelen megtört a jég. Azóta maratoni partikat játszottunk az "Élve fogd el" társassal. S igen, neki tegnap pont úgy csillogott a szeme, amikor övé lett az oroszlán, mint annak a barna kislánynak úgy 30 évvel ezelőtt:-))))

Izgő-mozgó fogaim

Ami így nem túl pontos, ugyanis már se nem izeg, se nem mozog. Két hete kezdődött a történet, amikor a plüss papagájba harapva :-))) bizony megmozdult a fogacska. Meglepő módon kicsi fiúnk kétségbeesett sírásba kezdett, hogy mi is lesz most akkor az ő szép tejfogacskájával. Mi persze örültünk és nyugtatgattuk, hogy ez jó, mert ez azt jelenti, hogy már nagyfiú kezd lenni, lassan megérik az iskolára. Gyorsan elővettük az összes fogakkal foglalkozó gyermek szakirodalmat és azóta bizony rengetegszer átlapoztuk, okosodtunk belőle. Nem tudom más gyereknél, hogy van, de Örst rettenetesen zavarta a mozgó foga, így addig piszkálta a nyelvével, ujjával, amíg egy szép napon magától kifordult a fogacska. Cseppet sem fájt neki és éppen csak vérzett. Rögtön eltettük a kis fogtartóba a párnája alá, hogy éjjel be tudjon lopózni a fogtündér. És ez a fogtündér bizony olyan kedves volt, még levelet is hagyott a meglepetés mellé. A levél pedig arról szólt, a fogtündér mennyire megsajnálta anyát, aki nagyon búslakodott, mert elviszi a kisfiának az első kihullott tejfogát, így mégsem vitte el. Itt hagyta anyának megőrzésre, de azért természetesen az ajándék jár a kis fog vesztettnek:-)))

Na, erre mondják ronda, de finom!!!

És valóban! Jó, fogalmazhatnánk úgy is, hogy kicsit eklektikus kinézetű :-)) Viszont tényleg mennyei és hihetetlen gyorsan elkészíthető édesség (mondjuk egy nem várt vendégség esetén vagy ha az oviból haza hozzuk a gyermekünk barátait is).

Hozzávalók:

2 tábla jó minőségű ét csoki

aszalt  vörös áfonya

kandírozott narancshéj

kandírozott zöldcitrom héj

puffasztott rizs

diónyi margarin

apróra vágott mandula (vagy dió vagy mogyoró)

citrom aroma

A két tábla étcsokit felkockáztam és a vajjal gőz fölött megolvasztottam, majd a fenti összetevőket belekevertem. Arányokat azért nem írok, mert ez ízlés dolga. Van, aki több puffasztott rizzsel van, aki több aszalt gyümölccsel stb. szereti. Mikor az összetevőket jól eldolgoztam, sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe terítettem, vékonyan. Majd betoltam a hűtőbe. Kb. 1 óra kell, mire megdermed. Akkor darabokra tördeltem és egy ilyen csúnya finomságot kaptam.  A citromaroma és a kandírozott gyümölcshéjak adnak egy leheletnyi pikáns ízt az édességnek. Ha csak felnőtteknek készítjük, akkor tehetünk bele (de akkor hagyjuk el a citrom aromát és a kandírozott héjakat), alkoholba áztatott gyümölcsöt is (rumos meggyet vagy pálinkás aszalt szilvát) apróra vágva, vagy dobhatunk bele egy gondolatnyi chili port :-)) Mindkettővel felejthetetlen lesz!

Hóember + Család = Hóembercsalád

Nem esik a hó:-((((Sőt nem is esett egész télen, pedig a télben a legjobb a hóesés (na jó meg a karácsony, meg a forralt bor, meg a sült gesztenye, meg a.....) A gyerkőc pedig egy hete beteg. Lázas, nyűgös és fáj a torka. Ma végre már nem lázas és múlt a torokfájás is, viszont elment a hangja. Tegnap kezdődött, rekedt volt mint egy repedt fazék. Ma pedig suttogni sem nagyon tudott:-((( Azért azt lekommunikáltuk, hogy milyen jó lenne egy kis hó.Építhetnénk egy hatalmas hóembert fazékkal a fején, répa orral, kő szemekkel! Hógolyózhatnánk, iglut  készíthetnénk, szánkózhatnánk! De hó egy pehelynyi sem, ráadásul gyógyulnunk kell. Így elkészítettük a saját bentlakásos hóembereinket:-)))

Házi kedvencek

Ha már a korábbi posztban említést kaptak a házi kedvencek, akkor álljon itt róluk néhány szó. A két kis görög teki ősszel került hozzánk. 

A kisebbik Szemi, a nagyobb Kavics névre hallgat (vagy inkább nem hallgat:-))) Mindkettőt a gyermek találta ki és szerintem illik rájuk. Igazi hivatalos papírokkal rendelkeznek (mert a görög teknősök védett állatok) CITES bizonyítványuk van. Egy kedves tenyésztő családtól vásároltuk, akiken látszott, mennyire szeretik és ragaszkodnak kedvenceikhez. A tartásuk elég egyszerű, de azért mi igyekszünk ideális körülményeket biztosítani nekik (vagyis leginkább én, mert apa csak azon aggódik nehogy rálépjünk vagy a lámpáik miatt kigyulladjon a lakás, a gyerkőc pedig leginkább futtatni szereti őket:-))))próbálunk változatos étrendet is biztosítani nekik, de ez elég nehéz így télen.

Azt mondják a teknős lassú állat. Na én ezt a véleményt nem osztom. Amikor kiengedjük őket kb. 1 mp alatt képesek köddé válni és úgy eltűnnek, hogy fél napig is kereshetjük őket.

És néhány apró titok velük kapcsolatban:1.)a páncéljukra fel van írva a monogramjuk, mert amikor megérkeztek hozzánk képtelenek voltunk megkülönböztetni őket 2.) imádnak sarazni 3.) a gyerkőc már alig várja, hogy (galápagosi) óriásteknősök legyenek:-))))4.) még mindig nem derült ki, hogy két fiúnk vagy két lányunk van, esetleg vegyesen:-))))

Nyomozunk

Szóval az úgy kezdődött, hogy a nyáron teljesen „beleszerelmesedtünk” (én újra, mint gyerekkoromban) a Brumi sorozatba. Szinte egy szuszra legyűrtük a Brumi Mackóvárosban, Brumi a Balatonon, Brumi újabb kalandjai c. köteteket.  Aztán vettünk egy nagy levegőt és egy időre mellőztük Brumit a háztartásból :-)) Eltelt pár hónap, eljött az újév és rendezgettem a lakást az ünnepi felfordulás után, amikor kezembe akadt apa régi mesekönyve, Brumi mint detektív. Rögtön lecsaptunk rá a gyerekkel.

És azóta nyomozókká léptünk elő. A lakás minden rejtett zugában nyomokat keresünk, fényes nappal is elemlámpával közlekedünk, jelszóval lehet csak belépni a gyerekszobába. Van nagyítónk, ja és persze pisztolyunk. Pénteken, amíg apa és a fia kivitték a szemetet, addig eldugtam 14 db különböző lábnyomot és 12 db ujjlenyomatot (amiket előzőleg a gyerekkel készítettünk). Apával mi voltunk a segédnyomozók (értelem szerűen a gyermek a főnyomozó), akik cipelték a felszerelést és a nyomolvasó lapot, amin ellenőrizni lehetett, hogy mit találtunk már meg. Nagyon ügyes volt a kis nyomozónk, mert a névtelen levelek segítségével egész jó következtetésekre jutott pl. a kockás fülű nyulat rabolta el valaki (minderre a puha, menj ki a zöldbe, fontosak a fülek és a rózsaszín francia-kocka segítségével jött rá) és egy kihúzható dologban tartják fogva a hálószobánkban. Az utolsó levélben, amely a kis túsz mellett volt a dicséreten kívül gumicukor spárgát is kapott jutalmul, mert a névtelen levélírók természetesen tudták, hogy az a kedvence:-))) Szombaton folytatódott a játék (lévén még csak a könyv felénél tartottunk:-))). Egy régebbi papucsára különböző nyomot ragasztottunk majd festékbe lépett vele és végül végigsétált a csomagolópapíron. Aztán keresgettünk erdei állatok nyomait. Vasárnap pedig elkészítettük a családi lábnyomunkat. Szerintem ez volt a legjobb móka az egész család számára!

Az utolsó kettő ujjacska Szemi és Kavics a két görög teknősünk:-))) mert hát ők is családtagok. Na és pont vasárnap estig tartott a könyv is. 

 Imádom ahogy rajzol! Különösen, amikor minket a családját ábrázolja!