Ami így nem túl pontos, ugyanis már se nem izeg, se nem mozog. Két hete kezdődött a történet, amikor a plüss papagájba harapva :-))) bizony megmozdult a fogacska. Meglepő módon kicsi fiúnk kétségbeesett sírásba kezdett, hogy mi is lesz most akkor az ő szép tejfogacskájával. Mi persze örültünk és nyugtatgattuk, hogy ez jó, mert ez azt jelenti, hogy már nagyfiú kezd lenni, lassan megérik az iskolára. Gyorsan elővettük az összes fogakkal foglalkozó gyermek szakirodalmat és azóta bizony rengetegszer átlapoztuk, okosodtunk belőle. Nem tudom más gyereknél, hogy van, de Örst rettenetesen zavarta a mozgó foga, így addig piszkálta a nyelvével, ujjával, amíg egy szép napon magától kifordult a fogacska. Cseppet sem fájt neki és éppen csak vérzett. Rögtön eltettük a kis fogtartóba a párnája alá, hogy éjjel be tudjon lopózni a fogtündér. És ez a fogtündér bizony olyan kedves volt, még levelet is hagyott a meglepetés mellé. A levél pedig arról szólt, a fogtündér mennyire megsajnálta anyát, aki nagyon búslakodott, mert elviszi a kisfiának az első kihullott tejfogát, így mégsem vitte el. Itt hagyta anyának megőrzésre, de azért természetesen az ajándék jár a kis fog vesztettnek:-)))
3 megjegyzés:
Gratulálunk Örsnek!
Valóban nagyfiú lett (remélem vmikor személyesen is felmérhetem mekkorát nőtt mostanában)!
Csenger egyenlőre úgy látom olyan ráérős lesz fogtémában, mint a bátyja.
Puszi
Glória
Gratulálok az elsőhöz!
Talán meg sem lepődsz, ha elárulom nálunk is ez az egyes számú szakirodalom és a mellékelt kis fém dobozba csempészem át Hanna dobozából a fogakat, mert persze írtam levelet én is a Tündérnek, hogy ne vigye már el, neki úgyis annyi van, nekem meg kell emlékbe.
Ölel,
Ági
Glória!
Annyit gondolunk rátok, és ígérem nemsokára szavadon foglak:-)))
Ági!
Köszönjük szépen! Ezek a Tündérek már csak ilyenek:-)
Megjegyzés küldése