2012. március 15., csütörtök

"Cipők a Duna-parton"

Duna-part. Sétálunk. Vannak ott ilyen vas Cipők. Az alkotás a nyilasterror idején Dunába lőtt embereknek állít emléket.. 
- Anya, miért vannak itt ezek a cipők?
- Mert a II. Világháborúban itt lőtték a Dunába a zsidó embereket.
- Gonoszak voltak?
- Nem, nem voltak gonoszak.
- Akkor miért?
- Mert akik belelőtték, azt hitték róluk, hogy rosszak.
Némán lépdelünk a szobrok között. Egyszer csak megtorpan, rámutat egy apró cipőcskére.
- Ez gyerekcipő?!- megdöbbenés bujkál a kérdés mögött, ami nem is igazán kérdés.
- Igen-nyelek nagyot-gyerekcipő.
Csend. Csend. Csend.
- Hogy hihették egy kisgyerekről, hogy gonosz?



(a képek nem saját felvételek)

2 megjegyzés:

Ági meg az angyalai írta...

Könnyezzek. Most csak ennyi. Egyébként pedig tisztellek, hogy tudsz erről beszélni a gyerekekkel, én ilyenkor zavarban vagyok...

Ági

Apróságok írta...

Én is zavarban vagyok...Nem találom a megfelelő szavakat. Sután próbálok valamit mondani, amely talán nem dönti le a világba vetett hitét, nem rengeti meg a felnőttek iránt érzett bizalmát, nem veszíti el az igazság iránti vágyát.Talán...