Nem igazán emlékszem gyermekkorom biciklizéseire. Az első egy piros tricikli volt kék kerekekkel. Nem volt új, már használtan kaptam és sok emlék sem fűz hozzá. A második és egyben első és utolsó biciklim (ezidáig) egy használt férfi Csepel kerékpár, amire a padláson leltem rá. Na, az mély nyomokat hagyott bennem. Talán azért, mert sehogy sem értem fel, csak ha egy fura pózban a váz alá "guggoltam"(később pedig ezt finomítottam az álló verzióra) vagy mert az első utam a csalánosba vezetett vele.Valószínűleg ezért sem lettem e sport vagy életforma rajongója. Későbbi emlékem már bőven a kamasz korom végéről való, amikor egy kölcsön biciklivel elszálltam a siófoki mólón és fejjel landoltam a betonon. Azóta lassan két évtized is eltelt és nem nagyon ültem kerékpárra.Viszont a gyereknek vettünk. Kisebbet, nagyobbat, futót és még nagyobbat. Mára pedig már tisztességes távolságok megtételére is képes. Így döntöttünk a családi biciklipark létrehozásán. Kényelmes feladat hárult rám, ugyanis csak ki kellett választanom a számomra tetsző járművet.És én emellett a gyönyörűség mellett döntöttem:-))))
Ugye látjátok a krém és a barna nyereg, fogók finom harmóniáját?Az enyém picit eltér ettől a bronz sárvédőkkel. Még gyönyörűbb:-))))
Már csak ez hiányzik hozzá:-)))
Na meg egy hasonló táska és tökéletes lesz:-)))
Úgyhogy most ez az új szerelem és szinte mindenhová ezzel járnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése