Szóval az úgy kezdődött, hogy a nyáron teljesen „beleszerelmesedtünk” (én újra, mint gyerekkoromban) a Brumi sorozatba. Szinte egy szuszra legyűrtük a Brumi Mackóvárosban, Brumi a Balatonon, Brumi újabb kalandjai c. köteteket. Aztán vettünk egy nagy levegőt és egy időre mellőztük Brumit a háztartásból :-)) Eltelt pár hónap, eljött az újév és rendezgettem a lakást az ünnepi felfordulás után, amikor kezembe akadt apa régi mesekönyve, Brumi mint detektív. Rögtön lecsaptunk rá a gyerekkel.
És azóta nyomozókká léptünk elő. A lakás minden rejtett zugában nyomokat keresünk, fényes nappal is elemlámpával közlekedünk, jelszóval lehet csak belépni a gyerekszobába. Van nagyítónk, ja és persze pisztolyunk. Pénteken, amíg apa és a fia kivitték a szemetet, addig eldugtam 14 db különböző lábnyomot és 12 db ujjlenyomatot (amiket előzőleg a gyerekkel készítettünk). Apával mi voltunk a segédnyomozók (értelem szerűen a gyermek a főnyomozó), akik cipelték a felszerelést és a nyomolvasó lapot, amin ellenőrizni lehetett, hogy mit találtunk már meg. Nagyon ügyes volt a kis nyomozónk, mert a névtelen levelek segítségével egész jó következtetésekre jutott pl. a kockás fülű nyulat rabolta el valaki (minderre a puha, menj ki a zöldbe, fontosak a fülek és a rózsaszín francia-kocka segítségével jött rá) és egy kihúzható dologban tartják fogva a hálószobánkban. Az utolsó levélben, amely a kis túsz mellett volt a dicséreten kívül gumicukor spárgát is kapott jutalmul, mert a névtelen levélírók természetesen tudták, hogy az a kedvence:-))) Szombaton folytatódott a játék (lévén még csak a könyv felénél tartottunk:-))). Egy régebbi papucsára különböző nyomot ragasztottunk majd festékbe lépett vele és végül végigsétált a csomagolópapíron. Aztán keresgettünk erdei állatok nyomait. Vasárnap pedig elkészítettük a családi lábnyomunkat. Szerintem ez volt a legjobb móka az egész család számára!
Az utolsó kettő ujjacska Szemi és Kavics a két görög teknősünk:-))) mert hát ők is családtagok. Na és pont vasárnap estig tartott a könyv is.
Imádom ahogy rajzol! Különösen, amikor minket a családját ábrázolja!
3 megjegyzés:
Ez a sorozat nekünk kimaradt, de utána nézek majd. Nálunk most Bárány Boldizsár az aktuális kedvenc.
A rajzon teljesen jól kivehető volt a két teki, igaz, először békának gondoltam, de ezt gyorsan el is vetettem magamban, mert mit keresne a lakásban ilyenkor két breki...
-utána olvastam csak el a kép alatti szövegrészt.
Egyébként nekem az különösen tetszik a gyerekrajzokban, hogy a családábrázolásoknál, még véletlenül se hagynák ki a házi-kedvenceiket, elvégre ők is családtagnak számítanak...
:)))
Mekkora ötlet!
Képzeld ezt a Bodó Béla féle Brumi sorozatot nekem végig kellett olvasnom, mert a lányok annyira szeretik. Bevallom engem idegesít és kevésbé köt le, de persze nem számít, ha a gyerekeknek tetszik ez a nyelvezet.
Az egyik kötet, a Balatonos még Zoltáné volt kicsi korában.
Ja, készülök egy poszttal, amelyben az én régi mesekönyveimről írok, mert nemrég egy tucatot találtam anyukám régi lakásának pincéjében. Hogy azok milyen jók voltak! Most ezekből olvasok.
Ölelés a nyomozóknak!
Ági
Kedves Móni!
Igen a gyerekek számára a világ így kerek:-)))Egyébként valóban béka feelingje van, de Te hogy rajzolnál le egy tekit szemből? (oké, lehet, hogy nálatok menne, azzal a kézügyességgel, de nálunk:-))))
Kedves Ági!
Köszi. Nekünk is van apával sok régi könyvünk, amelyek sorban átszállnak a gyerekre. És ezek valóban nagyon jó kis könyvek! Várom a posztot a Tiétekről, biztosan találok majd benne nekünk is tetszőt:-))))
Megjegyzés küldése